Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VI. A protesztantizmus fellépése Magyarországon. Vádak a protesztantizmus ellen. A protesztantizmus nemzetivé lesz

105> vetkeztében elveszett, a rémület, kétségbeesés oly nagy lön, hogy azonnal feltétlenül meghódoltak akkor, mikor Bethlen Gábor még le nem győzve, állott hadaival a cseh-morva határszéleken és ezzel hazájukat a bosszutlihegő önkény és ellenreformaczió prédájául engedték. Csehország eme sorsa borzongatta a mi főurainkat is, katholikusokká lettek, úgy viselték magukat, hogy legyőzetés esetén a császári hűségre térés által még megmenekülhessenek a vérpadtól vagy jószágelkobozástól. De a magyar protesztantizmus sorsa Bethlen Gábor kezeiben sokkal jobb helyen volt letéve, hogy sem mindent koczkáztatva, mindent lehetett volna veszíteni. Bethlen úgy a háború, mint a külügyi viszonyok mérlegelésében is annyira óvatos, körültekintő, hogy hiúság, indulat, szenvedélyesség számára elhatározásaiban nem igen jut hely. Hadviselése az akkori időkben nem mutat fel oly nagy arányokat, mint későbbi sógorának Gusztáv Adolfnak németországi hadjárata, sem oly könynyelmü merészséget mint Frigyes cseh király hadjárata. Ennek oka Bethlen jellemsajátságain kiviil azon sok tényező, melytől Bethlen hadjáratainak sikere függött: a mi rendes hadserege volt, zsoldos had; ezek fizetését a protestáns hatalmaktól kapott segélydijakkal fedezte; többi katonasága mind olyan, mely megbízhatatlan, fegyelmetlen, mert a saját politikai érdekéért harczol, ilyen a magyar megyék felkelő nemessége, melynek soraiban sok volt olyan, a ki nem bizott eléggé Bethlen szerencsecsillagában és alkalomadtán sietett átpártolni a királyhoz. A török is veszedelmes szövetséges, sokszor magának a török birodalomnak és a birodalmi méltóságviselők érdekei a