Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

I. A vallásos érzület mint az emberi természet eredeti sajátsága

9 nak. A XIX. század művelt társadalmának hitetlenje nem hasonlítható ugyan össze a tűzföld vademberével, de vallásos érzéketlenségét mindenesetre rendellenességnek kell tulajdonitanunk. Tulajdonképen minden lelki tehetségünknek vannak szélső rendellenes és középső rendes fokai. Sok embernek a legmagasztosabb zene egyszerűen zaj; a legremekebb festmény: szinvegyülék, a legérdekesebb régiség: ócska vas. Az sem rendes jelenség, ha valaki legmélyebb érzéseit, legszebb gondolatait zenében, festményben, szoborban, költeményben kitudja fejezni. A teljes érzéketlenség vagy szunnj

Tadó érzékhez képest ez a másik rendellenes véglet. Az érzékhiány és alkotó erő két véglete között mozog az emberiség legnagyobb része a maga fel nem tűnő vagy kisebb körök figyelmét magára vonó képességével; a fokozat természetesen igen nagy. A szinvaktól Munkácsy Mihályig, a zenét zajnak tekintő embertől Liszt Ferenczig oly sok árnyalat lehetséges, mint a hány külömböző fokozat képzelhető nagyság, színpompa, szervezeti tökéletesség tekintetében a növényeknél az igénytelen penészgomba és a Libanonhegy óriás czédrusfája között. Mindezeket annak igazolására hoztam fel, hogy a XIX. század művelt társadalma, nem zárja ugyan ki a teljesen hitetlen, vallás iránt teljesen érzéketlen embert, csakhogy ez ritkaság-számba menő rendetlenség; a hasonlitlanul nagyobb rész a vallási téren is azoké, kiknek vallási érzülete meg van ugyan, de ezt nem maguk alkotják meg maguknak öntudatosan, hanem mindennemű befolyás következtében mintegy magától fejlődött. Ugyancsak előnyösen kevesen vannak azok is,