R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

19 ban való fejlődése. Ellenmondásnak látszik* de igazság. Mig ő ugyanis munkája második részének kiadásával egyre késett, az adattár nagyszerű anyaga és a megjelent feldolgozott rész felkeltette a figyelmet müvelődéstörténelmünk iránt és folyóiratainkban jöttek, mint általában minden korszakalkotó munka után, a hasonló tárgyú közlemények és kiegészítések. Közben megjelent az akkor még nagy lelkesedéssel fogadott Nyelvtörténeti Szótár, a mely minden tökéletlensége mellett is neki hasznos szolgálatokat tehetett volna, a melyben számtalan oly elavult szónak lelhette volna magyarázatát, megfejtését, a melyek előtte leglelkiismeretesebb munkája, kutatásai daczára is homályosnak, sőt megfejthetlennek tűntek fel. Mig egyfelől irodalmunk fejlődése örömmel töltötte el, másfelől szomorúan gondolt arra, hogy munkája mennyivel tökéletesebb lett λ-olna, ha még várakozik az ujabb közlésekre és a Nyelvtörténeti szótárra. Hasztalan, a már imprimált iveket nem lehetett kiegészíteni, tökéletesíteni. Erezte, hogy a mig más elfoglaltsága miatt munkája kiadásával egyre késett, az idő elhagyta; attól tartott, hogy e miatt műve már megjelenésekor elavult lesz, mert szerénységében nem gondolt arra, hogy oly alapvető munka soha el nem avul. Elveszítette kedvét tehát, abbahagyta a további feldolgozást; pedig még csak egy pár iv választotta el a befejezéstől. 2*