R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

20 De barátai és tisztelői nem nyusfodtak ebbe bele. Többen az unalomig érdeklődtek a munka iránt, buzdították befejezésére, a minek meg is lett eredménye: főispáni méltóságáról történt leköszönése után ismét hozzá kezdett és ha előbbi terve szerint teljesen nem is fejezte be, de kiadta 1896-ban a várva-várt második részt is.

1 A szerény ember aggodalmával bocsátotta útra könyvét; de hogy mily felesleges volt ez aggodalom, azt nem a munka kedvező fogadtatása, hanem az bizonyítja legjobban, hogy annyi idő, történelmi irodalmunk oly örvendetes fellendülése után is, becséből semmit sem veszített, arra a mai napig is mindig mint alapvető, kiváló munkára hivatkoznak, úgy, hogy megmarad az mindaddig, a mig őseink élete iránt az érdeklődés élni fog — hogy bírálója szavával éljek nemcsak az arisztokratának, hanem történelmi irodalmunknak is egyik büszkesége. A felfogás, a történelmi módszer fo^

r változni, változott is már, követelhetünk több mélységet, az anyagnak másnemű csoportosítását ; de az a becsületes, positiv nagy munka, a mit végzett, az érdekes adatoknak az a bősége, a melylyel olvasóinak figyelmét felkelti és bizalmát egyszerre megnyerj közvetlen világos, nyugodt elbeszélő, mondhatni mesélő 1 Czime : Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. Irta báró Radvánszky Béla. Budapest, Hornyánszky. 1896.