Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)
KÉPEK - A mai szarvasi Tessedik Sámuel-féle gazdasági középiskola
70 csak szenvedélyeskedni nem volt szabad. Elhangozhattak tehát a régi kifogások, felhánytorgatták az iskola gyári jellegét, az olvasás, szépírás, a latin nyelv elhanyagolását. Mindent meghallgattak a kiküldöttek, a hallottakon és tapasztaltakon tárgyilagosan ítélhettek magukban, s alapos meggondolások után alkothatták meg minden befolyástól mentes ítéletüket. Az egyházkerülethez beterjesztett, jelentésük alapján azután a kerület Tessedik iránt való teljes elismerését fejezte ki, megállapítva, hogy „nem lehet kétségbevonni ezen fáradhatatlan férfiúnak a király, az ország és a közügy iránt való legjobb szándékát". Az egyházi fórum után most már fellépet az állam is. A helytartótanács 5490 forintnyi segély nyújtását helyezte kilátásba, s előkészítette az intézet nyilvánossá lételét. Már most csak Szarvas községe volt hátra a maga csekély áldozatával. Ennek természetszerűleg nem lehetett volna elmaradnia, hiszen az országnak is hasznot hajtó intézet legközelebbről mégis a szarvasiaknak lehetett javára. Ez az áldozathozatal azonban — elmaradt, s minthogy arra legelsőben lett volna szükség, az intézet megbukott. Tessedik 1795 július. 12-én egy királyi bizottság előtt bejelentette iskolája bezárását. Minden felülről, hozzáértő körökből jött hatalmas, támogatás gyengének bizonyult hát a helyi, hozzá nem értő tényezők ellenállásával szemben. Ekkor azonban váratlanul megszólal a legrégibb pártfogó, a földesuraság. Báró Harruckern Jozefa írásban kötelezte magát, hogy Tessediknek az intézet céljaira átengedett