Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

KÉPEK - A mai szarvasi Tessedik Sámuel-féle gazdasági középiskola

71 földeket továbbra is „valameddig Tessedik uram életben lész, a nevezett kerteket és szikes földeket ámbátor ő kegyelme magát az urbariális taxának lefizetésére ajánlotta, ingyen minden fizetés nélkül" átengedte neki, hozzátéve, hogy Tessedik halála esetére „mind azok az özvegynek ismét holta napjáig meg maradjanak oly feltétel alatt, hogy minden jugerumtól esztendőnként az urbariális fele taxát" fizessenek. Ez a nemes határozat az iskola megszűnése után, 1796 március elején kelt. Ez újra felbátorította Tessediket. Kormánykörökben is foglalkozni kezdtek az intézet újból való megnyitásával. Mindezeknek híre azonban kiszivárgott, és nagy nyugtalanságot keltett az ellenfél táborában. Boczkóék újra megmozdultak s az 1798. év elején teljes erejével fellángolt ismét a harc. És dúlt a szentegyházban és a községben egyaránt. A február 5-i istentisztelet után a gyülekezet ottmaradt a templomban, s Boczkó felolvasta előtte négy pontból álló javaslatát. Az egyik pont azt javasolta, hogy Tessediknek építsenek új paróhiát, s akkor mostani lakása szobái is elemiiskolai tantermekké volnának alakíthatók. Ennek az igen átlátszó javaslatnak igazi célja az volt, hogy egyrészt eltávolítsák őt intézete épületéből, másrészt annak hangoztatása, hogy az emeletes iskolapiilet nem paróhiának, de iskolának készült. Tessedik ellenmondott. Botrányos jelenetek következtek most. Kováts János odavágta Tessediknek, hogy ő fiaikból szamarakat akarna nevelni, s végül is a templom tisztes hangulatában „a nép felzendülvén,