Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

Tessedik Sámuel munkája

17 történhetett, hogy 1740-ben az egykorú feljegyzés szerint sokezer állat megfagyott. Maga a falu lakossága Boczkó lelkész szerint bárgyú és műveletlen volt. Az iskolák egészségügyi és pedagógiai szempontból egyaránt ázsiai színvonalon állottak. Alacsony, sötét, bűzös levegőjű tantermekben néha 300 gyermek volt összezsúfolva. A népegészségügyi viszonyok ijesztőek voltak. Babonaság és kuruzslás lévén minden gyógyítási eljárásuk, egyes években a születések száma több százzal alatta maradt a halálozásokénak. A lakószobák kicsik, nedvesek, s az ablakok betapasztva, ki sem voltak nyithatók. Az elhullott állatokat a Körösbe, sőt kutakba dobálták, s azok vizéből ittak. A lakosság életfelfogása is beteg volt. Szegénység, mely éhezés és dáridók változatos képeit nyújtotta. Heteken át tartó lakodalmak, nyomukban éveken át tartó ínséggel. Az utcákon nappal lóval s talyigával járó koldusok, éjjel garázda legények. Ebben a sötétség honában kellett tehát világosságot szórnia Tessedik Sámuel fényes alakjának. A gyönge kétségbeesett volna ennyi sivárság láttán. Őbenne erős lélek lakozott: a lutheri hitvallók lelke. Lelkiségének fent ismertetett alkotóelemeit képzelve magunk elé, biztosak lehetünk abban, hogy Szarvasra érkezését szinte azonnal nagy célkitűzések követték, s irányt szabtak életének. Széchenyi alakja jelenik meg megint előttünk, amint a Nyugat fényességét és a Kelet sötétségét összemérve, azon tépelődött, hogy minden hatáskör nélkül mivel kezdje, hol fogjon 2