Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

Tessedik Sámuel munkája

Tessedik Sámuel munkája. Ilyen lelki berendezettséggel került Szarvasra, hol mint lelkész ötvenhárom éven át hirdette Isten igéjét, és az életnek minden vonatkozásában nevelte, oktatta a reábízott nyájat. Megelőzően a nógrádvármegyei Surányban, Sréter György kastélyában töltött rövid időt. Mint házikáplán, félévig tanulmányozhatta ott a magyar földesúr életét és elveit, s megismerhette a földesúri gazdálkodás hibáit, a magyar jobbágyélet betegségeit. Ebben az időben már baráti viszonyban állott Markovitz Jánossal, egykori erlangeni egyetemi tanulótársával. Ez 1762 óta édesatyja, a híres és kiváló Markovitz Mátyás utódaként, mint szarvasi lelkész működött. Markovitz János gyenge egészségű ember lévén, 1767-ben segítőtársul maga mellé hívta Tessediket. A következő évben Tessedik feleségül vette Markovitz Terézt, s így sógora lett lelkésztársának. Szarvason először mint másodlelkész (minister secundarius), majd hamarosan mint első — (minister Primarius), azaz igazgató-lelkész kezdte meg működését. Vájjon el tudjuk-e képzelni ennek a Németországot járt, kultúrát látott, tanult, eszmékért lelke-