Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

Tessedik Sámuel munkája

15 sedő, észszerű, felvilágosult gondolkozású, jellegzetesen XVIII. századi férfiúnak érzéseit, amint élete új és végső állomáshelyére megérkezett? Ügy érezzük, hogy amint kocsija közeledett azon az egyetlen útnak csúfolt útirányon, mely akkor Szarvas felé vezetett, s teljes regényességében bontakozott ki előtte a pompás körösvidéki táj a maga ősi vadságában: talán még utoljára élt benne az az illúzió, hogy ott meg fogja találni, csak azt a keveset, mit egy falutól várt, a „költők által oly elragadó színekkel festett falusi élet egyszerűségét". Ε helyett olyasvalamit talált, ami pusztán csak elcsüggeszthette volna a tunya fatalizmus álláspontjára helyezkedőt. Tessedik Sámuelt mélyen lehangolta, de csak az első percekben, hogy azután annál jobban fölemelje, tettekre serkentse. Egészen bizonyos, hogy szédületes életmunkájához a Szarvason látottak és tapasztaltak adták a közvetlen ösztönző erőt. Aki a mai Szarvast ismeri, el nem képzelheti a XVIII. századit. Szükséges röpke pillantást vetni arra, hogy megismerjük azt az utolsó okot, mely ennek a nyugati kultúrát megízlelt, eszményi lelkű. XVIII. századi gondolkozású férfiúnak életmunkáját meghatározta. Északdéli irányban a Körös balpartján, közvetlenül a folyó mellett sűrűn egymás mellé épült kunyhók és sikátorok zűrzavaros egyvelege éktelenkedett a mai Szarvas nyugati része helyén. Mintha a házak elhelyezésében semmiféle rendszeres elgondolás nem lett volna, mintha az építő háztulajdonosok mÁ-