Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

Ifjúkora

11 Iának emelésére, amikor mindenfelé iskolák nyíltak, az addiginál nagyobb vallási türelmesség vette kezdetét, s a paraszt helyzete javult. S az addigi iparfejlesztő gazdasági politika helyébe az az irányzat lépett, mely a föld terményeinek jobb kihasználását tűzte ki célul. Az addig csak legelőkül használt földekből akkoriban igyekeztek mennél többet szántóföldekül használni föl, a folyóka! kezdték megzabolázni, s a célszerű mezőgazdálkodás és állattenyésztés elveit megállapítani. Az emberek gondolkodása gyakorlatiassá lett; de ez a gyakorlatiasság nem jelentette okvetlenül minden réginek, minden elméletinek a lerombolását. Ha akadtak is túlzók, kiknek gyakorlatias gondolkodása már az istenhit várát ostromolta, viszont éppen Németországban olyan tan keletkezett, mely az észszerű elveket a legszebb összhangba tudta állítani a vallással. A német egyetemeken azt tanították, hogy a világ nagy gépezete az Isten céljait szolgálja, tehát a természet adományait mennél tudatosabban felhasználó ember végeredményben az Isten tetszésére munkálódik. így kerültek tudósok, egyetemi tanárok tanításai következtében is az emberi törekvések homlokterébe a természet jó kihasználása, az élet realitásai, s az embernek hasznothajtó, őt boldoggátevő munkálkodás. Ilyesmiket tanult a német egyetemeken az a sok, akkoriban ott járt evangélikus magyar papjelölt. Ilyen tapasztalatok és tanulmányok hatása alatt alakult ki Tessedik Sámuel lelkivilága, mire elvégezve a teológiai stúdiumokat, hazájába visszatért, hogy papi állást foglaljon. De mielőtt bevezetnénk őt végső áll«-