Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

Ifjúkora

12 mására, hol a Gondviselés rendeléséből 53 éven át szol­gált. meg kell ismerkednünk ennek a rendkívüli fér­fiúnak rendkívüli gazdag lélek- és érzelemvilágával. Mert ennek ismerete nélkül működését csak bámulni tudjuk, egészen megérteni sohasem. Lelkialkata elsősorban és mindvégig a pap lelki alkata volt. Papos gondolkodású ember, erről írásaiból meggyőződhetünk. Még a legzordonabb gazdasági tár­gyak fejtegetése közben is állandóan Isten segítségét, a Gondviselést, az Isten akaratában való megnyugvást emlegeti, s minden bajának gyógyító orvossága az a tudata, hogy ez az Isten akarata. Mélységes volt isten­hite, s mennél több és súlyosabb megpróbáltatást ho­zott számára az élet, igazi papi-ember létére, annál szi­lárdabban megállott kötelessége mellett. Vallási felfo­gásának szilárd törvénykönyve a Szentírás, az evangé­likus dogmatika alapvetője. Ennek alaptételei közül is az, mely szerint Isten a világban a maga képmását akarja. Ez cselekvő vallásosságot kíván az embertől. Azt, hogy az Isten tetszésére formálandó világ kialakí­tásában tevékeni] részt vegyen. Ne érje be a pusztán ájtatoskodás gyakorlásában nyilvánuló vallásossággal, mert az megcsúfolása az igazi vallásosságnak. Megcsú­l'olója a vallásosságnak az, ki ugyan legszorgalmasabb látogatója a templomnak és egyházi gyűléseknek, ki hangos szóval hirdetője a maga Isten-szeretetének, de érzelmei és tettei nem egyeznek a külső látszattal. De megcsúfolója az is, ki az Isten segedelmében való biza­kodásban kimerítve hivén mindazt, mit Isten az em­bertől vár, tunya fatalizmussal szemléli a világ folyá-

Next

/
Thumbnails
Contents