Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - Az irodalom a belmisszió szolgálatában. Paulik János

4 intézménynek megvan ott a maga sajtóorgánuma, amellyel eszméit propagálja. Igen ügyes gondolat az is, amit Hülle, a „Ker. hírlapok egyesületének" elnöke valósított meg. 0 ugyanis egy keresztyén néplapot szerkesztett, amelynek volt egy általános és egy különleges kiadása. Amely egyházközség ezt a lapot legalább 100 példányban megrendelte, az azt külön saját neve alatt kapta a homlokzati címben. A még több példányban megrendelő egyházközségeknek pedig még külön hírrovatot is nyitott benne. Természetes dolog, hogy mindez alkalmas az érdeklődés s nagyobbfokú támogatás felébresztésére. Ezeknek a néplapoknak a tiszta jövedelme rendszerint azoknak a belmissziói egyesületeknek a pénztárába folyik be, amelyek azokat kiadják. A kisebb köröknek szóló vallásos néplapok mellett természetesen vannak olyanok is, amelyek az egész világnak szólnak s általános elterjedtségnek örvendenek. Ilyen pl. az 1830-ban Stuttgartban megindított „Christenbote'. Még elterjedtebb a „Nachbar", amely 1848-ban Hamburgban indult meg s ma mintegy 150,000 példányban jelenik meg hetenként. Hasonló virágzásra jutott a „Berliner ev. Sonntagsblatt" és a „Berliner Sonntagsfreund". Ez utóbbi három néplap mindenikének van külön kiadványa is, az egyes községek és tartományok részére. Ezen mellékkiadványaival együtt pl. a .Berliner ev. Sonntagsblatt" hetenként 240,000 példányban jelenik meg, ami a mi fogalmaink szerint szédítő numerus. S még ezeknél is nagyobb mennyiségben kelnek szárnyra s viszik szét a vallásos gondolatokat a szélrózsa minden irányában a filléres röpiratok: a „Für Alle", „Der Stadtmissionar", „Für dich", amelyek hetenként 400,000 példányban jelennek meg. A leányegyesületnek is megvan a maga organuma: a „Komm' mit" című röpirat, amelynek magyar utánzata a „Jer velünk", mellyel idehaza többször találkozunk. Sőt a németeknél a katonáknak, a pincéreknek s mindenrendű munkásoknak is megvan a maguk külön vallásos lapjuk, ami szintén jó dolog. Németországi hitrokonaink azonfelül még egy jelentős területen igyekeznek megvetni a lábukat, t. i. a politikai sajtó hasábjain. A sajtó tudvalevőleg a mai kornak egyik legnagyobb hatalmassága s benső szelleme és iránya szerint áldás, vagy átok lehet. A németországi ev. egyház vezető férfiainak az a jelszavuk: „Az újság legyen keresztyén!" s mindent elkövetnek ennek a jelszónak a megvalósítására. Keresztyén szellemű cikkeket írnak a lapokba a legelőkelőbb egyházi írók. Eleinte persze nem könnyen ment a dolog, mivel egyes napilapok elzárkóztak előlük, de hovatovább mind több politikai lap nyitott tért, az egyházi jellegű cikkeknek; s így történhetett s történhetik meg az, hogy a német nagy politikai lapokban időnként vallásostartalmú cikkekkel, teológiai művek részletes ismertetésével is találkozunk.