Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)
I. Értekezések - Lolischainál látogatás. Wolf József
71 keny életet éljen. Csakhamar meg is találta azt a munkakört, amelyben az emberiségnek hasznos szolgálatot vélt tenni. Elhatározta, hogy misszionárius nővé lesz s elmegy Trankebárba, hogy a tamulok között és a tamuloknak hirdesse Krisztus evangéliumát. Tudta, hogy nagy, erőt emésztő feladatra vállalkozik, de ilyenkor eszébe jutottak Jézus szavai, hogy az aratásra váró gabona sok, de az arató kevés ! Jelentkezett is az illető missziói központon és készült a nagy útra, a nagy feladatra. így jutott összeköttetésbe a berlini városi misszió embereivel és ismerkedett meg azokkal a súlyos nehéz szellemi és lelki viszonyokkal, amelyek között magában Berlinben is ezer és ezer ember tengődik. Lassanként arra a meggyőződésre jutott, hogy aki keresztyéni munkát akar végezni, annak nem kell a pogányok közé mennie, itt Berlinben és várja a sok munka a munkást. S mikor egy alkalommal Berlin külvárosában találkozott egy kolduló, rongyos ruhájú cigánygyerekkel, közelebbről felismerte a neki megfelelő munkateret. Hisz mennyivel kiilömb ez az elhanyagolt cigányfiú a pogány, elhanyagolt tamuloknál ? Ο úgy találta, hogy semmivel sem. Itt él az a cigánygyerek egy keresztyén, egy evangélikus világváros határában — de a keresztyénségről úgyszólván nem tud semmit. Itt zúg, kavarog körülötte egy hatalmas kultúrmunka, de ő a kultúra áldásából nem kap semmit. Szellemi sötétségben, a vad természet hatása alatt növekedik fel. Nem érzi magát semmiféle összeköttetésben azzal a sok millió emberrel, amely a városban mellette él. Nemcsak ő nem látja meg őket, de azok sem veszik őt észre. Elmennek, elsuhannak mellette észrevétlenül, mint az árnyékok — legfeljebb a kitartó rimánkodásra, a szemérmetlen tolakodó koldulásra odavetnek eléje egy pár fillért. Ezzel a pár fillér kikoldult alamizsnával adóznak az emberek az elhanyagolt cigánygyerekeknek! És Lolischájnak eszébe jutott, hogy ez egy igaztalan alamizsna. Nem pár fillért, de egy melegen érző szívvel kellene az ő számukra áldozni. Hátha a szeretet rajtuk is csodát tehet? Hátha az ; emberséges bánásmód őket is emberekké alkotná? Hisz az Úr Jézus Krisztus éppen az emberi lélek végtelen értékéről tanított. Arról a lélekről, amely nemcsak a kiművelt gyermekek bensejében él, de ott szunnyad a kis cigánygyermekek valójában is. Ezt a lelket öntudatra ébreszteni, ezt a szunnyadó végtelen értéket napfényre hozni, ez volna az igazi gyönyörűséges „munka". így jutott Lolischáj a cigánygyermekekhez, illetőleg így jutottak a Berlin külvárosának határában tanyázó nomád cigánygyerekek egy cigányszobába, amelynek ajtaja megnyitja előttük az emberré — a keresztyén város nagy titkát — a szeretetet. Nem szeretem a túlzott hasonlatokat, de mégis úgy látom, hogy annak a Lolischájnak az élete hasonlatos Jairus leányának
