Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - Az irodalom a belmisszió szolgálatában. Paulik János

Az irodalom a belmisszió szolgálatában. i. Az istenországa építése körül fáradozó kegyes lelkek munkájukban mindig nagybecsű segédeszköznek tekintették az írott szót, a vallásos irodalmat s azt igyekeztek is eleitől fogva céljaik elérésére felhasználni. Ennek a felfogásnak folyományai az Evangyéliomok s az Apostoli levelek, melyekkel a keresztyén őskor nagy harcosai egyfelől oda is el akarták juttatni az evangyéliom világosságát, a hova élő szavuk el nem hatott; másfelől pedig kiegészíteni, élénkíteni s állandósítani akarták velük egy ós más helyen már elhangzott élő szavuknak a hatását. Természetes dolog azonban, hogy a régi korban az írás mesterségének fejletlen volta miatt csak kicsi mértékben forgathatták ezt a hatalmas, hódító fegyvert és csak a könyvnyomtatás feltalálásával adódott alkalom annak szélesebbkörű s intenzivebb alkalmazására. A reformátorok szintén felismerték az írott szónak s általában a sajtónak egyházépitő nagy jelentőségét. Ismeretes Luthernek az a megjegyzése, amelyet ő erre vonatkozólag Asztali beszélgetéseiben egy helyütt tesz, mondván: „A könyvnyomtatás a legnagyobb s legutolsó ajándék, amelylyel Isten az evangyéliom ügyét munkálja . . . Urunk és Istenünk a maga ügyét és igéjét meg fogja tartani e földön az írótoll által. A teológusok pedig e tollnak a szára." Luthert tekinthetjük tulajdonképen a keresztyén népies irodalom megteremtőjének. Az ő „95 tétele" első ilyetén produktuma a vallásos népies irodalomnak. Számos kisebb vitairata, prédikációi, írásmagyarázatai, egyes társadalmi osztályokhoz intézett proklamációi stb., mindmegannyi traktátusok, amelyeket széles körben olvastak. Úgy hogy elmondhatjuk, hogy a reformáció az ő röpiratainak szárnyain repül szét a nagy Németbirodalomban s jut el rövid idő alatt annak határain kívül is. Δ reformáció sohasem jutott volna oly hamar s olyan széles1