Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - Diakonissza-intézményünk. Rátz Vilmos

31 Diakonissza-intézményünk, — a jól felfogott belmisszió szolgálatában. — A keresztyén vallás lényegének helyes megértéséből foly az egyházi belmissziói munka feladata. Napjainkban minden oldalról fenyeget a veszedelem, hogy a keresztyénséget csak amolyan „igazgyöngy"-nek tartják, mint akár a tudományt és művészetet. Munkásszeretetének „százszoros" gyümölcstermése, az emberi szenvedés és nyomor legsötétebb helyeire világító fénye miatt sokan tisztelelettel és elismeréssel adóznak neki. De minthogy lényegéből kikapcsolják a bűnös lelket kereső mentő és üdvözítő kegyelem kérdését, szeretetének gazdag tevékenységét azzal a munkával azonosítják, amely a modern humanitárius intézményekben folyik. Szóval a keresztyén vallás szeretete szociális életnyilvánulásainak köszönheti, hogy a modern társadalmi életnek még mindig megtűrt, vagy ha tetszik nagyrabecsült tényezője. Ez magyarázza a gyakorlati keresztyénség követelményének erős hangsúlyozását a mi egyházi életünkben is. Sokan a gyakorlati keresztyénségtől várják annak a tenger bajnak ós nyomornak orvoslását, mely a keresztyén szellemmel ellenkező világnézetek és irányelvek, társadalmi és szociális mozgalmak térfoglalásából ered. Életre van szükség és nem tanra, szeretetre ós nem hitre. A nagy ellentéteket csak a felebaráti szeretet áldozatkész munkálkodása szüntetheti meg. Ezért ideges nyugtalansággal sürgetik a legkülönbözőbb szeretet-intézmények létesítését. Legyen meg minden egyes szociális bajnak és emberi bűnnek a maga menedékháza és gyógyintézete. Ezt a keresztyénséget állam és társadalom egyaránt üdvözli, sőt támogatja is, hisz voltaképen az ő munkáját végzi és az ő érdekeit szolgálja. Ezzel az uralkodó felfogással szemben nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy a keresztyén vallás nem kínál „igazgyöngyöket", hanem „egy drágagyöngyöt" eltévelyedettek és elveszettek megmentésére. Krisztus-misszió a keresztyén vallás és nem kultúra-misszió, nem is a beteg test és földi nyomor megszüntetésére irányuló szociális mozgalom. Eltolódnak a nézőpontok, ha az egyház az egyes bűnök ellen irányuló harcra szervezkedik és nem küzd maga a bűn ellen, melynek amazok elmaradhatatlan gyümölcsei. Krisztus nem azért jött, hogy az emberiséget a bűn következményeitől, hanem hogy magától a bűntől, mint minden baj és szenvedés forrásától szabadítsa meg. Hiszen a bűn következményeitől is csak akkor szabadulunk meg igazán, ha a bűntől magától szabadultunk meg. Úgy, hogy kétséget nem szenved, hogy az „egy drágagyöngy" elfogadásával egyiittjár az a sok „igazgyöngy is, mely a földi életet hangula-