Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - Megfigyeléseim Amerikában. Paul le Seur

18 teket emberséges módon elintézni nem igen lehetséges. Különböző pontokon kellene a bevándorlókat elosztani. A másik ok a hajótársaságokban van, övék tulajdonképen a főbűn. Ók a legtöbbet a fedélközi utasokon keresnek és ha sokat is kell ezek közül ingyen visszaszállítaniok, az nekik semmit nem jelent, mert az Amerikából Európába való úton a fedélköz rendesen üres szokott lenni. Ok a bűnösök, hiszen legtöbbször az történik, hogy lelketlen ügynökök egész családokat beszélnek rá a kivándorlásra Déloroszország, a Balkán vagy Olaszország eldugott falvaiban, aranyhegyeket rajzolnak előttük és elhallgatják az igazi és nehéz körülményeket. A család feje azután eladja az ő szegényes házát és az ő darab földjét, hogy összeszedje a messzi útra szükséges pénzt, ha azután visszaküldik, egbekiáltó nyomorúság várakozik reá. Itt kellene az európai törvényhozásoknak belenyúlni. Az is bizonyos, hogy a büntetett embereket le kellene beszélni, hogy Amerika felé induljanak, mert csak akkor érhetik el a partot, ha hamis esküt tesznek, ez pedig, amint tapasztaltam, itt nagyon könnyűvé van téve. A bevándorlók szigete valóban a rémület helye. Isten áldása az, aki oda az evangélium vigasztalását beviszi. Oh, milyen gyakran gyengének bizonyul itt a még kipróbálatlan gyermeki hit az Atyában, mikor a kegyetlen visszautasító ítélet kimondatik reá. Az Egyesült-Államokat a népek nagy olvasztókemencéjének is szokták nevezni. Csakugyan bámulatos, hogy a népiskolák milyen eredményeket érnek el. Büszkén mondta egy tanítónő: „Negyven nemzetnek a gyermekeit vesszük fel a legalsó osztályba és mint egy nemzetnek fiai és leányai hagyják el a felső osztályt!" Az amerikaiak annyira dicsért patriotizmusa azonban történelmi kényszerűség. Ha nem ápolnák ós mélyítenék folytonosan mindenféle eszközzel, úgy ebből a népkeverékből nem is lenne sohasem egy egységes nép. De még így is nagyon komoly kérdés az, hogy mivé fog ez a keverékfaj kifejlődni, ha a szláv és román vér továbbra is folytonosan a germán népbe vegyül. Ennek a kérdésnek azután vallási oldala is van, mert a bevándorlók legnagyobb része a római vagy a görög egyházhoz tartozik, tehát a germán faj és a protestantizmus forognak kockán. A bevándorlási kérdéssel és négerkérdéssel szemben egészen alárendelt jelentősége van az indiánkérdésnek. Az EgyesültÁllamokban alig van négyszázezer indián s a tudósok vitatkoznak azon, hogy voltak-e valaha ennél többen? Láttam egy megkapó képet: éjszaka a Prärie-n, a háttérben indiánfőnökök teljes harci díszben, fáradt lovakon, az éj sötétjében eltünően. A kép címe: „A pusztuló faj..." Az indiánok többnyire visszavonultan élnek és közönséges alkalomkor európai ruhában járnak. Még sok közöttük a pogány. A Lake Mohonkban tartott