Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - Az irodalom a belmisszió szolgálatában. Paulik János

9 kódjuk a levegőeget, hiába halmozzuk rakásra a legnagyobb éleselméjűségre valló adminisztratív paragrafusokat: az sem egyházunk, sem az emberiség jósorsán nem fog sokat lendíteni. Minden kornak megvan a maga jellege, amely megszabja a vele való bánás módozatait is. A vérszegény embernek könnyű, gyakori és tápláló eledelre van szüksége; ami valláserkölcsileg vérszegény korunknak is ezt kell nyujtanunk: az istenígét, a maga egyszerűségében, fenségében és közvetlenségében! Gyülekezetemben igen sok olyan ember van, akik a Bibliát nagyon szeretik s állandóan olvasgatják. S érdekes; ezeket az embereket már szinte külsőleg is meg lehet különböztetni a többi emberektől. Az istenige szelleme valami nemes, megnyerő patinával vonja be az embernek úgy külsejét, mint belsejét. Az ilyen „bibliás emberek" a lelkésznek nemcsak a leghűségesebb hallgatói, hanem legkészségesebb segítőtársai is vallásos dolgokban. A Bibliával és az annak igazságait magyarázó, az élet különféle viszonylataiban azoknak áldásos mivoltát szemléltető, akár történeti, akár költött jellegű jó, vallásos irodalommal sokat lendíthetünk az emberiség állapotán, azért ajánlom én ezeknek az eddiginél nagyobb buzgalommal való kézbevételét és kézbeadását. Tudom és érzem én azt is, hogy a mi magyar vallásos irodalmunk még szegényes, s kevésoldalúságánál fogva ma még nem nyújt elegendő segítséget a belmissziói munkának minden irányban való támogatására és irányítására, de ez olyan baj, amelyen lehet segíteni. Mihelyt a vallásos irodalom terén nagyobb forgalmat sikerül elérnünk, aminthogy sikerülhet is, ha komolyan akarjuk: akkor aztán irodalmi vállalataink is nagyobb erőre kapnak, s meglévén a kölcsönhatás az irodalom és az élet, s az élet és az irodalom között, lassanként mindazt elérhetjük, amit a németektől méltán irigyelhetünk, mert az igazi vallásos szellem meg fogja teremteni azokat. Az én felfogásom szerint a legközelebbi jövőben nagymennyiségű olcsó, népies röpiratra volna szükségünk, különböző egyházi és tarsadalmi kérdesekről, amelyeket ezerszámra szórhatnánk híveink közé. Erre a dologra már igyekeztem egyszer felhívni a figyelmet a Luther-Társaság két év előtti évkönyvében. Ε tekintetben hasznos útbaigazításul szolgálhat nekünk a hamburgi Rauhes Haus „

Lehr und Wehr" című kitűnő és . korszerű cikksorozatának a prospektusa is. Folytatnunk kell továbbá a Luther-Társaság által egyszer már megkezdett, de érthetetlenül abbahagyott füzetes prédikációk kiadását is, hogy azokat megfelelő helyekre elküldhessük. Kívánatosnak tartanám azt is, hogy németországi evang. testvéreink eljárásához hasonlóan, mi is kiadjunk olyan alkalmi