Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - Az irodalom a belmisszió szolgálatában. Paulik János

8 szoktatásáról szólok, egy pillanatra sem tévesztem szem elől azt a legfőbb irodalmi segédeszközt, melyet a hitélet építésére elsősorban kell kézbe vennünk és kézbe adnunk, s amelytől elsősorban várhatunk üdvös eredményeket, t. i. a Bibliát. Talán nem is kell mondanom, hogy minden irodalmi terméket én legfeljebb csak kisegítő eszköznek nézem arra nézve, hogy a lelkeket ehez a főforráshoz, s általa a Krisztushoz vezérelje. A mai kor viszonyaival azonban ezen a téren is le kell számolnunk. Le kell számolnunk mindenekelőtt azzal a körülménnyel, hogy ma már nem elegendő az istenigét csak vasárnaponként és a szószéken szokásos formák között hasogatnunk, hanem mivel a hitromboló alkalmak szaporodtak, szaporítanunk kell az istenige építő alkalmait is s a híveket vele állandó érülközésbe kell hozni igyekeznünk. Talán nem mondok valótlant, amikor azt állítom, hogy nagyon sok ember van, aki a Bibliát nem ismeri, nem is látta soha. Ilyen embereknek pedig nem volna szabad létezniük az ev. egyházban. Ε téren kettőt kell cselekednünk : az első az, hogy mindenkinek kezébe adjuk a Bibliát; a második pedig az, hogy tapintatos módon annak olvasására szoktassuk a híveket. Az első cél elérésére jobb módot nem tudok, mint azt, hogy minden egyes fiatal házaspárnak esküvője alkalmával kezébe adjuk a Bibliát, új családi hajlékának egyik felszerelése gyanánt. A megfelelő formát nem lesz nehéz megtalálni. A lelkész teremtse meg egyházában az alapot, amelyből minden házasulandó párnak kijusson egy Biblia. A szentkönyv első lapjára írja be a házasulandók nevét, esketési idejét s néhány buzdító szó kíséretében nyújtsa azt nekik oda az oltár előtt. A dolognak lélektani jelentősége is van. Ez az első lépés. A második az lenne aztán, hogy minden lelkész a maga gyülekezetében szorgalmazza a bibliaolvasást. Hetenként egyszerkétszer, különösen a hosszú téli estéken, tartson valamely erre alkalmas helyen bibliaórákat, amelyen a Bibliát olvastassa, s rövid magyarázatokkal kísérje. Ezáltal nemcsak a Biblia megismerését mozdítja elő, hanem táplálni fogja a szívekben az utána való szomjat is, ami ha sikerül, nyert ügye van. Eleinte, nem mondom, hogy könnyen fog menni a dolog, de ha mindjárt a fiatal nemzedékkel kezdi így, áldásos eredményeit okvetlenül fogja látni. Mi, itten az ón egyházamban, megpróbáltuk a dolgot ; téli estéken bibliaórákat tartunk, s azok —- hála Istennek — igen szép látogatottságnak örvendenek. Hiába és hiába, nincs más mód megküzdeni a reánk jégesőként zúduló veszedelmekkel, mint megfogni az ekeszarvát, és szántani, mélyen szántani állandóan! Ann'g ezt meg nem teszsziík, addig hiába jajgatunk, a legékesebb orációkkal hiába csap-