Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - Az irodalom a belmisszió szolgálatában. Paulik János

7 amely tanulság nem lehet más, mint ez : Előre a mutatott nyomon ! Szeget szeggel! Az a nézetem, hogy nekünk, evangélikus lelkészeknek, állandó raktárt kell tartanunk az irodáinkban jól megválogatott vallásos iratkákból és azután: ki velük a nép közé! A nép alatt az urakat is értem. Készint magunknak, részint személyzetünknek állandóan kínálgatnunk, árulgatnunk kell azokat. A szavaktól ne ijedjünk meg. Igenis, kínálgatnunk és árulgatnunk kell a jó vallásos iratokat, egyszerűen avval a kötelességtudással, amelylyel az evangéliumi gazda küldi ki szolgáit, mondván : „Kényszeresetek mindeneket !" A szent cél érdekében mindent mozgásba kell hozni. Igyekeznünk kell ennek az ügynek mecénásokat szerezni; s igyekeznünk kell erre a célra az egyház költségvetésébe is egy bizonyos összeget beilleszteni, amelyen aztán a szegényebbsorsúak, kórházi s egyéb intézetbeli gondozottak részére időnként jó vallásos olvasmányokat szerezhetünk be. Az iratmissziót már az iskolában is meg lehet és meg kell kezdeni. Én pl. úgy csinálom a dolgot, hogy az általam hitoktatásban részesített növendékeimet arra szoktatom, hogy hetenként legalább 2 fillért igyekezzenek e célra félretenni, amely filléreket egyikük összegyűjti, s én aztán ezeken a filléreken nekik megfelelő traktátusokat hozatok. S milyen örömmel emlegetik s mesélgetik el egymásnak az olvasott történeteket! S igen sokszor megtörténik, hogy a gyermekek útján a szülők is rákapnak az ilyen nemesebb szórakozásra, s még nagyobb összegeket is eljuttatnak kezeimhez erre a célra. Kicsiszerű dolog ez, tudom, de azért mégsem szabad kicsinylenünk. Gutta cavat lapidem. Ki tudná azt megmondani, hogy egy és más lelket mikor és miáltal ragadja meg a Szentlélek, hogy előbbre vigye a tökéletesedés útjain. Jelentéktelennek látszó iratkák sokszor keltettek már a szívekben olyan érzelmeket, amelyek később szépen gyümölcsöztek az istenországa számára» Egy baptista atyánkfia, aki ma vezetője odaát a baptisták irodalmi missziójának, írja nekem egy levelében: „Irataink már számtalan esetben szolgáltak egyesek megtéréséhez az első indító okul. Ezek közül való vagyok én is. Egy gyönyörű vallásos olvasmány indított engem is, az egykori színészt, a festett vásznak hiú világából való megtérésre, nőmmel együtt" . . . De ha talán ennyire kedvező eredményeket nem is érnénk el sokszor az iratmisszió által, már maga a negatív eredmény is, hogy általa a népet esetleg a káros és alacsony szórakozásoktól elvonjuk, már olyan eredmény, amely egymagában is megérdemli a fáradságot Természetes dolog, hogy amikor én itten vallásos iratokról s azok terjesztéséről s híveinknek azok olvasásához való meg-