Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VI.

szítenék, ha csak nem törölnék el abban a korban a halálbüntetést. Ha a keresztyénség csupa keresztyénből állna, akkor eléretnék a tökéletesség és Krisztus visszajönne. Most még érvényes az alábbi mondás és annak az ellenkezője: „Jaj nektek, ha mindenki jót mond felőletek." Ha pedig azt mondjátok, hogy ez helyén való volt az első időszakban, de nem a későbbi és a legújabb korban, akkor önkénytelenül is kételyünk van a későbbi és a legújabb korral szemben." A hetedik beszéd alapigéje azt mondja, hogy hittek benne e világon. Ε szavak magukban véve egyszerűek, de más szavak között állnak, amelyek felett sokat törték a fejüket a magyarázók. Mi e szavakat külön vesszük, akkor ezt a kérdést tartalmazzák: hittél-e te ő benne? Ez lelkiismeretben kérdés. Történelmileg az a kérdés: hányan hittek benne ? A hit kérdése : te hittél-e benne ? Ha nemmel felelsz, akkor legalább önmagadat megértetted. Ha pedig: igennel felelsz, akkor sziveddel bizonyíthatod a mondást, hogy hittek benne a világon, mert te is hittél benne, hogy mások hogyan hittek benne, arról nem szólok. Ez egyszersmind hitvallás, bár szívesen értenek e szó alatt valami határozottat, amit az ember hisz, de épenúgy megkövetelik, hogy bizonyos legyen az a tény, hogy ő hitt. A veszélyes dolog csak az, ha az ember a nélkül, hogy igényelné a hitet, kutat, keres s elpazarolja életét és üdvösségét, hogy egészen egy írásjegy pontosságáig megállapítsa, hogy mit kell hinni. A munka negyedik fejezetében hét urvacsorai beszéd van. Mindegyik mély keresztyén gondolatokat tartalmaz. Az első beszédben Krisztus alábbi szavai felett elmélkedik : „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztallak titeket." A munkásokat és a megterhelteket így jellemzi : „Nemcsak az dolgozik, aki arcának verítékével 5 65