Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

I.

erőt s ennek a főbb vonásai a gyermekkori foglalkozás emlékeiként kísérik őket az egész életükön át. A kis Kierkegaard 12 éves korában kikerült ebből a környezetből. Anyai nagybátyja, aki Koppenhágában gazdag harisnya és kötöttárú kereskedő volt, magához vette tanoncnak. Az élénk eszű, ügyes fiút nagybátyja annyira megszerette, hogy üzletét reá hagyta. Nagybátyjának halála után még 17 évig vezette az üzletet. A napoleoni háborúkat követő pénzkrízis, mely oly sok kereskedőnek romlását okozta, az ügyesen spekuláló Kierkegaardot nagyon gazdag emberré tette. Kétszer lépett házasságra. Első házassága gyermektelen volt. Másodszor a szintén jütlandi származású szolgálóját, Lundt Annát, vette nőül. Ε házasságból származó hetedik gyermek volt Sörén Aabye, aki 1813 május 5-én született. Róla szól életrajzunk. Sörén öreg szülők gyermekeként született. Születésekor atyja 57, anyja 45 éves volt. Kierkegaard anyja egy nagyon szerény munkásasszonyka volt, aki éppen nem volt barátja a vitatkozásnak, de akik ismerték, úgy jellemezték őt, mint nagyon gondos és jószívű anyát, aki a szegényeket és elnyomottakat szerette és támogatta. Utolsó gyermekének nevelését teljesen az apa vette kezébe, ezért nem is halljuk egyszer sem, hogy Kierkegaard édes anyját emlegetné. Sörén az öreg szülőknek sok tekintetben elkényeztetett gyermeke volt. Gyenge, vézna fiúcska, kinél a lélek a test rovására fejlődött és lépett előtérbe. Nem a jütlandi pusztán nőtt fel, de azért igazi gyermekkora neki sem volt. Az öreg Kierkegaard szigorú, komor férfiú volt. Bár szép vagyona volt, mégsem tűrt semmiféle fényűzést házában. Jómódú ember létére azt sem engedte meg, hogy cselédet tartsanak a háznál. Leányai végezték a cselédteendőket. Engedelmesség, rend voltak házában a főjelszavak. „Az én házamban ez a szokás" 7