Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

I.

1 L A jütlandi pusztán fekvő Säding faluban éltek Kierkegaard ősei. Amint a legtöbb helyen Dániában, úgy itt is ott volt a paplak közvetlen közelében az az egyszerű nádfedeles tanyaépület, ahol a lelkész íőjövedelmét szolgáltató papiföld bérlője lakott. Egyszerű parasztemberek voltak ezek a bérlők, akik nemzedékről-nemzedékre húzódtak meg a szerény hajlékban. Innen ered a Kierkegaard (templomudvar, temető, mert régente a templomok körül volt a temető) elnevezés is. A sädingi bérlőnek 1756 december 12-én született a kilencedik gyermeke, akit Mihály Péternek kereszteltek. A kicsiny bérlet nem tudta a nagy családot eltartani. A gyermekek közül azok, akiknek nem adhattak otthon foglalkozást, már korán elszegődtek. Az iskolai év pár hónapig tartott, mihelyt kizöldült a mező, a gyermekek pásztorkodással keresték meg a kenyerüket. A kis Mihály is kora tavasztól késő őszig ott őrizte juhait a kietlen és hideg jütlandi pusztaságon. Nehéz foglalkozás ez olyan tehetségesebb gyermek számára, amilyen volt Kierkegaard apja is, napkeltétől napnyugtáig csak a legelőt kereső juhok után szaladgálni. A kis pásztor fáradtan tért haza és rövid alvás után ismét munkába állt. A jütlandi pusztán kora tavasszal és késő ősszel gyakran átvonuló metsző hideg északi szél megdermeszti didergő tagjait és kétségbeesve várja az esti meleg pihenőt. Ezeknek a szegény pásztorfiúknak nincsenek boldog gyermekéveik s ezért a legtöbbjének nincs is érzéke későbbi éveiben sem a gyermekies, játszi dolgok iránt. Bizonyos búskomorság vesz rajtuk 6