Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VI.

liogy szükségünk ne lenne reá. Ha az Istent szeretjük, minden a javunkra szolgál. Be akarták ezt bizonyítani az ész útján is, ez azonban kárhozatos kísérlet. A keresztyénséget oly tekintély hirdette, amely nem foglalkozik kételyekkel, amelyek a figyelmet elterelik a döntő dologról, a „ha" szócskáról. Az az aggodalom, félelem és reszketés, valljon az ember maga is hívő e, a legjobb fegyver a tan igazságának minden kételye ellen. Ha az ember arra a kérdésre, hogy maga hivő-e, őszinte igennel felelhet, akkor ez a „ha" végtelen vigaszt nyújt az embernek. És amint e szócska nem engedi megvesztegetni magát a boldogok hízelgésével és imáival, éppen úgy semmibe se veszi azok fenyegetését sem és Istennek hála, a szorongattatás percében is rendületlenül áll. A negyedik beszédben arról szól, hogy sokat beszélnek a halhatatlanság mellett és ellen. Az egész csak játék. Némelyek azt modják : mi elfogadjuk a halhatatlanságot, de az ellenérvek is fontosak és lehet, hogy holnap már azok lépnek előtérbe. Ekkor jön a bomba: a halhatatlanság nem jelent jót mindenki számára általánosságban, féljetek a halhatatlanságtól, mert az az ítélet, így szól Pál apostol, ő egy szót sem fecsérel arra, hogy van-e, vagy nincs halhatatlanság, hanem megállapítja, hogy az választja el az igazakat a nem igazaktól (hamisaktól). Ez egészen más, mint amit a legtöbben sejtenek és nem gondolnak arra, hogy olyan ügyről van szó, amely engem és téged illet, hogy váljon igazak vagyunk-e, vagy se, hanem elvégzett dolognak tekintik, hogy ők az igazak közé tartoznak s legfeljebb az iránt érdeklődnek, hogy mások is odatartoznak-e. Ha a halhatatlanságot elvetik, akkor Istent mozdítják el, de ekkor jő az egyes, lázadást kelt Isten nevében és így kiált: a halottak feltámadása közel, éspedig az igazaknak és •a nem igazaknak a feltámadása. Az ötödik beszédben azzal foglalkozik, hogy tud63