Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VI.

nunk kell, hogy honnan indulunk ki és milyen cél felé törekszünk. Itt az a kiindulási pillanat, amikor hívőkké lettünk, erről az időpontról neked tudomásodnak kell lenni, mivel ez lelki ügy. Nem arról van szó, hogy megtudjuk jelölni az órát és percet, de neked bizonyosnak kell lenned arról, hogy ezt a döntést átélted. A régi időben könnyebb volt ez, de ma, amikor keresztyénségben nő fel az ember, azért nehezebb, mert a legtöbb ember át se éli ezt a döntő fordulatot. Azután azt kérdezi az az ige: hol vagy te, közelebb vagy-e az üdvhöz ? Ha az első kérdésre igennel válaszolsz, akkor mély vigasz rejlik az igében, ellenkező esetben hátad mögé kerül az, de megtörténhetik, hogy felébredsz és megtalálod eme kiindulási pontot. A hatodik beszéd rövid tartalma: „Üdvös dolog jó ügyért ócsárlást elszenvedni, ha az ócsárlás nem igaz és ha az ügy, amelyért küzdünk, jó ügy. Miért üdvös ? Ha az ember helyesen cselekszik és megjutalmazzák, akkor haszontalan szolga és nincsen érdeme. Az ócsárlottat mindenétől megfosztják s kiközösítve az emberi társadalomból, egyedül Isten marad mellette, aki a leggazdagabb. De a tisztelt közönségben nincs helye az ócsárlottnak, mert az olyan, mint a bélpoklos, akinek a helye ott van a sírok között, amelyeket mindenki ki kerül. A régi időkben hallottunk az igazságnak olyan tanúiról, akik ócsárolva szállottak sírba s azután tisztelték és magasztalták őket. A keresztyénségnek különösen az ellen van ellenvetése, hogy valakit életében tiszteljenek és becsüljenek. Nem minden ócsárolt ember keresztyén hős, mégis az ócsároltak között kell a hősöket keresni, mert az örökkévaló képtelen megnyerni a pillanat tetszését, elenszenvet kelt maga ellen. Igen, a keresztyénség első küzdelmekor, de nem most, amikor az egyház győzött. Igen, ha mindenki keresztyén lenne. De ezt senki sem állítja, hiszen közmondássá lett. hogyha Krisztus ismét eljönne, újból keresztre íe64