Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VI.

Részletesen adjuk az egyes beszédek tartalmát, mivel élesen mutatják azt az irányt, amely felé K. ekkor halad. „Az első beszéd (Préd. 5, 1.) arról szól, hogy Isten házában csend és nyugalom van. Oda gyakran gyülekeznek emberek és a pap megnyugtatóan prédikál békéről s arról, hogy nincs semmi veszély s ezzel igyekszik elandalítani a templomon kívül levőket is. Üdvös dolognak tekintik, ha az ember templomba megy. Üdvös is az, ha te őszintén lépsz Isten elé, ha az életed azt fejezi ki, amit mondasz. Ha csak üres fecsegéssel hívod Istent, akkor' jobb kívül maradni. Ha imádkozni akarsz, gondolj ama nagy felelősségre, hogy úgy kell engedned, hogy Isten segítsen rajtad, amint ő akarja. Fogadalmat téve gondolj a felelősségre, mert a fogadalom tőr. És vigyázz arra, hogy Isten házában ne nyerjél több ismeretet, mint amennyit óhajtasz, sokan szívesen hallják az igazságot, de ez nem igaz beszéd, mert az igazság oly könnyen hozzáférhető. Sőt inkább attól félnek, hogy túlsókat tudnak meg az igazságból s annak követelménye nagyon érinti őket. És joggal, mert ha az ember hallgatja az igazságot, de elkerüli annak a követelményét, akkor jobb a tudatlanság. A templomban még csak beszélnek a megnyugtató dolgokról, de túlkeveset a legrémesebbről, a bűn uralmáról a világban akkor, amikor Isten fiát megfeszítették. Csak ennek a segítségével érjük el azt az üdvös vigaszt, amelyet a templomban nyújtanak, Isten barátságát és annak kegyelmét Krisztusban. Azért nein beszélünk le egy embert sem arról, hogy templomba jöjjön, hanem mindenkinek odakiáltjuk: az Isten szerelméért, vigyázz magadra, mindenekelőtt arra, hogy méltóan használd fel azt, amit neked nyújtanak, mert amint mindent megnyerhetsz ottan, éppen úgy mindent el is veszthetsz ott. A második beszéd alapigéje: Máté 19, 27. Sokan dicsőítik a keresztyénséget angyali nyelven, nagyon 61