Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VI.

helyes, ha az ő életük azt tanítja, hogy helyesen fog­ták fel a keresztyénit, ami pedig abban áll, hogy min­dent fel kell adnunk Krisztusért. Jób ezt mondta: „az Űr elvette", az apostolok pedig önként adtak oda mindent. Nincs jobb ismérve annak, hogy mennyit ér egy dolog, mint as, hogy mennyit hagytunk el, mennyit áldoztunk fel érte. De sok pap elüti e követelményt azzal, hogy ez Isten kísértés s ezért kényelmesen és okosan be­rendezkedik a földi javakkal. Ha nyíltan bevallanák, hogy nem hajoltak meg e követelmény előtt, az őszinte­ség lenne s nem ringatnák álomba sem magukat, sem másokat. Nincs Isten szemében utálatosabb bűn, mint az okosság bűne, éppen mert a világ az okosság párt­ját fogja. Mit tett Péter apostol ? Feladta a biztosat, a kenyerét, hogy a bizonytalanra lépjen, ott hagyta ro­konságát, barátait, társait, környezetét, apáinak hitét, úgy hogy gyűlölnie kellett apját, anyját, népének és hazájának a szeretetét. Merjük-e mi így dicsőíteni a keresztyénséget? Ki merjük-e jelenteni, hogy ugyanezt akarjuk cselekedni? Vagyunk-e oly őszinték és bevalljuk, hogy e követelmény túlnehéz nekünk. Isten nem is kö­veteli ezt feltétlenül mindnyájunktól, aki a hitben alá­zatosan teszi azt, keresztyén értelemben cselekszik, aki alázatosan bevallja önmaga előtt, hogy nem azt teszi és alázatosan keveset gondol önmagáról, szintén ke­resztyén módon cselekszik. Ne tegyük puszta szólammá nzt, amit ha komolyan végre kellene hajtani, ezer ember közül egy sem tenne meg. Őszinteség szükséges annak a belátásához, hogy a kegyelemhez kell menekülnünk, az apostolok is csak kegyelemből üdvözültek. Csak egy bűn van, amely lehetetlenné teszi a kegyelmet és ez: az őszinteség hiánya. A harmadik beszédben felveti a kérdést: miért szeretjük Istent? Mert szükségünk van reá. De akkor talán önző a mi szeretetünk? Ez az egyedüli igazság, mert vakmerőség lenne Istent szeretni, akarni anélkül, 62

Next

/
Thumbnails
Contents