Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VI.

helyes, ha az ő életük azt tanítja, hogy helyesen fogták fel a keresztyénit, ami pedig abban áll, hogy mindent fel kell adnunk Krisztusért. Jób ezt mondta: „az Űr elvette", az apostolok pedig önként adtak oda mindent. Nincs jobb ismérve annak, hogy mennyit ér egy dolog, mint as, hogy mennyit hagytunk el, mennyit áldoztunk fel érte. De sok pap elüti e követelményt azzal, hogy ez Isten kísértés s ezért kényelmesen és okosan berendezkedik a földi javakkal. Ha nyíltan bevallanák, hogy nem hajoltak meg e követelmény előtt, az őszinteség lenne s nem ringatnák álomba sem magukat, sem másokat. Nincs Isten szemében utálatosabb bűn, mint az okosság bűne, éppen mert a világ az okosság pártját fogja. Mit tett Péter apostol ? Feladta a biztosat, a kenyerét, hogy a bizonytalanra lépjen, ott hagyta rokonságát, barátait, társait, környezetét, apáinak hitét, úgy hogy gyűlölnie kellett apját, anyját, népének és hazájának a szeretetét. Merjük-e mi így dicsőíteni a keresztyénséget? Ki merjük-e jelenteni, hogy ugyanezt akarjuk cselekedni? Vagyunk-e oly őszinték és bevalljuk, hogy e követelmény túlnehéz nekünk. Isten nem is követeli ezt feltétlenül mindnyájunktól, aki a hitben alázatosan teszi azt, keresztyén értelemben cselekszik, aki alázatosan bevallja önmaga előtt, hogy nem azt teszi és alázatosan keveset gondol önmagáról, szintén keresztyén módon cselekszik. Ne tegyük puszta szólammá nzt, amit ha komolyan végre kellene hajtani, ezer ember közül egy sem tenne meg. Őszinteség szükséges annak a belátásához, hogy a kegyelemhez kell menekülnünk, az apostolok is csak kegyelemből üdvözültek. Csak egy bűn van, amely lehetetlenné teszi a kegyelmet és ez: az őszinteség hiánya. A harmadik beszédben felveti a kérdést: miért szeretjük Istent? Mert szükségünk van reá. De akkor talán önző a mi szeretetünk? Ez az egyedüli igazság, mert vakmerőség lenne Istent szeretni, akarni anélkül, 62