Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

Bevezetés

magát is megvághatja és éppen ezért kiváló gonddal és figyelemmel kell azokat forgatni. Kierkagaard a keresztyén életideált az életgyűlölő aszkezisben látta és ebben határozottan eltért a protestantizmustól. De éppen ezzel mutatja ki negative ennek az életideálnak a képtelenségét, amely életének is a tragikimát okozta. Életének nagy tragikuma, hogy ő, aki az egyes emberben látta az igazságot, a tömegben pedig a hazugságot, élete végén mégis, ha öntudatlanul is, a tömeg élére állott s annak tett szolgálatot. Ez a befejezés nem volt méltó élete ideáljához, nem volt méltó hozzá, aki azt várta, hogy a tömeg agyon fogja ütni, nem pedig vállára emelni. Kierkegaard, a keresztyén individualizmus legszélsőbb hirdetője, merő ellentétben áll a huszadik század új bálványával, a kollektivizmussal. Az új bálvány minden dicsőítése mellett is megvan az igazi és bensőséges individualizmusnak az értéke. Maguk a dicsőített tömegvezetők is, bármennyire elitéljék magát a vallásos szellemet, kénytelenek abból erőt meríteni. Θ 5