Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VI.

engesztelés és a szeretetben való megbocsátás a legnagyobb ellenségét is megnyerheti. A szeretet cselekedete az, amikor megemlékezünk a halottról. Ez a legönzetlenebb szeretet, mert a halott nem viszonozhatja a mi szeretetünket. Ez a legszabadabb és leghűségesebb szeretet. „Menj el, tedd a következőt: emlékezzél a halottra és ezzel tanuld meg szeretni az élőket önzetlenül, szabadon és hűségesen. A halotthoz való viszonyodban van meg a mérték,- amely szerint megpróbálhatod önmagadat. Aki ezt a mértéket használja, az könnyűséggel megrövidíti a legösszezavartabb viszonynak is a hosszadalmasságát, megútálja a mentségeknek ama sokaságát, amellyel a valóság nyomban előáll annak a bebizonyítására, hogy a másik a hibás, az önző és hűtlen. Emlékezz meg a halottról és akkor részesévé leszel ama áldásnak, amely elválaszthatatlan a szeretet cselekedetétől s a legjobb útmutatásod az élet helyes megértéséhez, amely abban áll, hogy kötelességünk az embereket szeretni, azokat is, akiket nem látunk és azokat is, akiket látunk. Az a kötelességünk, hogy szeressük az embereket, nem szűnik meg azzal, hogy a halál elválasztja őket tőlünk, mert a kötelesség örök, viszont a halottak iránti kötelességünk nem különítheti el tőlünk a velünk együttélőket úgy, hogy ezek ne legyenek a mi szeretetünk tárgyai." „A szeretet cselekedete az, ha magasztaljuk a szeretetet. A szeretetet magasztalhatja a költő, akinek e magasztaláshoz van ügyessége és adománya. Magasztalhatja anélkül, hogy benne szeretet lakoznék. De a szeretetnek szóművészettel való magasztalása nem igazi magasztalás, mert a szeretetet igazán csak önfeláldozó önzetlenséggel lehet dicsőítenünk, amikor nem a pillanatnak élünk, hanem készek vagyunk mindent feláldozva is hirdetni az igazságot, mert szeretjük azt. Az igazság tanuja legyen kész életét és vérét feláldozni. Ön nem lehet úgynevezett szeretetreméltó ember, mert a világ 56