Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

Bevezetés

pított rendszert — minden úgynevezett rendszernek esküdt ellensége. Egy ideig úgyszólván minden művében a „rendszer" ellen küzd. Le akarja dönteni a GötheHegel-féle világnézetet. Nem akart tanítványokat, valahányszor jelentkeztek, mindig hevesen tiltakozott ellenük. Halála után mégis a legkülönbözőbb körökből sietnek hozzá egyesek, hogy tőle tanuljanak. Hithű, vallásos keresztyén tudósok nála állapodnak meg. És sajátságos, hogy a keresztyénség legádázabb ellenségei, az atheizmus és a féktelen radikalizmus hirdetői is hozzá sietnek fegyverért a keresztyénség ellen. Élete végén nyílt támadásba ment át a dán ev. államegyház, a papok és tanárok ellen s e támadását úgy a protestantizmus, mint a dán ev. állami egyház ellenségei bőven kizsákmányolták. A papság elle?ii támadásának célja nem a keresztyénség lerombolása volt, hanem az általa hangoztatott igazi keresztyénségnek a megmentése a külsőítéstől, a kevesztyén elvek gyengítésétől és meghamisításától. Szenvedélye elragadta, elvakította és nem gondolt arra, hogy azoknak kezébe ad fegyvert, akik minden alkalmat felhasználnak a keresztyénség lerombolására, kicsúfolására és elpusztítására. Az evangelikus egyház nem átkozta ki ezen támadóját, sőt ma már elismeri, hogy e tüneményszerű ember még kíméletlen támadásával is többet használt, mint ártott egyházának, mert igazi keresztyén tettekre, benső, igaz önfeláldozásra sarkalta a megrágalmazott papságot, az egyház kigúnyolt munkásait. Műveit a dán egyház nem tette indexre, sőt ajánlja, hogy azokat hívei és theologusai okolásul, hitük erősítéséül olvassák. Ebben az evangélikus egyházi felfogásban látjuk Kierkegaard kíméletlen támadásának legfényesebb cáfolatát. Kierkegaard művei, egyik ismertetője szerint, olyanok, mint az éles kés, mellyel az ember ön4