Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

Bevezetés

MllllMilillie ΠΠΠΠΠΠΠΠ^ Az elmúlt századnak mély keresztyén gondolkodója, kivdló vallásos írója, a dán Sörén Kierkegaard (olvasd: Κ jerkegór). Aránylag fiaton halt el (1813—1855}, mégis a csak 12 évig tartó írói pályája alatt sok értékes müvei ajándékozta meg nemzetét és az emberiséget. Halála után jelent meg a 8 kötetet kitevő naplója, amelyben belső emberének hű leírását találjuk. Honfitársai a kis dán nemzet legerősebb gondolkodójának tartják. Kiváló művésze volt a szónak, mégis műveit alig lehet más nyelvre lefordítani. Talán ez is egyik oka annak, hogy szellemének nagy befolyása évtizedeken át csak a skandináv népek között volt érezhető és csak a legújabbbah — különösen miután műveit németre jól lefordították —jutott el híre a nagy kulturnemzetekhez, sőt a távollevő japánokhoz is. Kierkegaard a vallás terén ellensége az intellektualizmusnak, ellensége minden frázisnak, szerinte a hit tettekben nyilvánuló élet. Az egyéniség, a subjektivizmus és a bensőség apostola, aki folyton hangoztatja az egyes ember viszonyát az örökkévalósághoz, Istenhez. Az igazi benső keresztyén életnek szerinte három ellensége van; a művészet, a bölcsészet és a történelem. A benső átérzés, átélés, meggyőződés hangoztatása s minden látszat, külsőség lerombolásának szükségessége nála oly erős kifejezést nyer, hogy e tekintetben szinte páratlanul áll az irodalomban. Nem ala8