Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

IV.

is szól. Már-már arról álmodozik, hogy házasságra lép szíve imádottjával, amikor arról értesül, hogy imádottja már férjhez ment. Ez a lehető legjobb eset. Az ifjú visszatér önmagához és ez is „ismétlés". Az ideáljához már nem köti semmi, az eszme szolgálatába áll, költővé lesz, a vallásos álláspont, amelyre el akart jutni, időközben eltűnt. Efelett gúnyolódik bizalmasan Constantinus és egész jogosan, mert ha a fiatalembernek mélyebb vallásos meggyőződése lett volna, akkor nem lett volna költővé. Mi is hiányzott tulajdonképen nála ? A bűnbánata nem volt elég mély s ezért nem tudott búcsút venni minden mulandótól. Constantinus tulajdonképen nem érez együtt a fiatalemberrel, hanem csak érdekes példaként említi az esetét. Constantinus ironikus természet s az esztetikus állásponton áll ugyan, de azért a magasabb iránt is vonzalmat érez." Ε művében K. saját lelki élményeit írja le. Az ifjú ember az esztetikus világnézet maradványa K. lelkében s annak élményeit leírva mutatja meg, milyen lett volna az élete, ha az esztetikus világnézet uralkodott volna rajta. Néhány hónap múlva ismét egy hónapi időközben két műve jelent meg: „Filosofiske Smuler" (Filozófiai morzsák) és „Om Begrebet Angst" (A félelem fogalma). „A „filozófiai morzsák" című munkájában abból indul ki, hogy Sokrates miképen akarta az embert az igazság tudatára hozni. Abból a feltevésből indult ki, hogy minden emberben meg van az igazság, feladata tehát a lelki bába teendője, az emberben szunnyadó igazság életrekeltése. Sokrates e feltevése téves, mert az ember nem az igazsággal születik a világra. Egy Sokrateshez hasonló tanító feltárhatja előttünk bűnös voltunkat és azt, hogy nem ismerjük az igazságot, de ahhoz, hogy valaki nekünk az igazságot nyújthassa is, több szükséges, mint az, hogy valaki tanító legyen. Az ember nem születik igazsággal. Annak a pillanatnak, amely31