Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

II.

kellene utasítani. Szerinte az ellentét a valóságban a következő: Az első keresztyének úgy érezték, liogy áthidalhatatlan űr választja el őket a pogányoktól, akiknek az istenei az ördög művei, erényei pedig csillogó bűnök. Viszonzásul a pogányok az evangéliumot bolondságnak tartották, a zsidók pedig botránynak tekintették. A nem keresztyéni állásponton és ez az ész álláspontja is, a keresztyénség rögeszme. A keresztyéneknek el kell nyomniuk az észt még akkor is, ha kételyeik támadnak, mert azokat nem az ész segítségével győzik le, hanem a sátán kísértéseiként gyűrik le. Igen ám, de mégis sok éleselméjű ember volt keresztyén. Ezt elismeri Kierkegaard azzal, hogy egyrészt a legtöbbnek az éleselméjűek között volt valami magán eretneksége, másrészt meg tudjuk, hogy a rögeszmével bíró emberek is sokszor nagy éleselméjűséget tanúsítottak, mint például Don Quixote. A keresztyénség radikális gyógymód, amelyhez csak kétségbeejtő ugrással közeledhetünk, erre azonban csak nagyon kevés ember határozza el magát. Ehhez az elhatározáshoz csak csodálatosan ködtelt levegőn át jutunk, amely lázt okoz és kísértésekkel jár. Mikor a keresztyénség a világon feltűnt, hatalmas jelenség volt, most azonban megelégszik egy pápával, vagy azzal, hogy az emberek fejébe bibliát és hitvallást rak. A racionalisták a keresztyénségnek nem igazi gyermekei, a keresztyénséget oly elaggottnak és gyengének gondolják, hogy kénytelenek az ész gondnoksága alá helyezni, míg az igazi gyermekei várják azt a döntő pillanatot, amikor az Sophokieshez hasonlóan teljes erejében felemelkedik a világ bámulatára. Kierkegaard naplójának e részleteiben már láthatjuk szellemi alkotásának a csíráit. Ő maga még nem határozta el magát a radikális gyógymódra. Atyját egyre aggasztja fia lelki nyugtalansága. Nem egyszer mondja fiának, hogy annak örülne legjobban, ha látná, hogy legfiatalabb fia igazán szereti Jézust. Felfogása szerint 16