Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

II.

Naplójában egy helyen azt is mondja, hogy egy bűne az oka annak, hogy nem lett lelkésszé, mert el kellene olyasmit hallgatnia, ami ha nyilvánosságra jönne, neki tüstént távoznia kellene állásából. (Rosenberg f. i. művének 15. lapján) Alighanem e bűn volt az oka tervezett házassága meghiúsulásának is. Oly bűnének tekintette ezt, amelyért vezekelnie kell egész életében. A „vezeklés" általában nagy szerepet játszik életében, e tekintetben eszmény képéül a középkori, inkább külső vezeklést tartja. Nem tud felemelkedni a protestáns vezeklés ideáljához, mely pozitív bűneinknek oly mértékben való megbánásában áll, hogy éppen azon a téren, ahol vétkeztünk, igyekszünk mentül nagyobb önmegtagadással erényes cselekedetet elkövetni. Ezekben az években, amikor az öreg K. azt hitte, hogy fia a „semmifelé" evez, az, amint látjuk, öntudatlanul is készül tulajdonképeni hivatására. Önállóságát, bensőségét, egyéniségét igyekszik megerősíteni. Hivatását a frázis, az ámítás, az élet hazugsága ellen való protestálásában látja — ezért írja 1837ben a naplójába: „Van sok ember, ki úgy jutott életeredményhez, mint azok az iskolásfiúk, akik megcsalták tanítóikat azzal, hogy a számtani példa eredményét mások dolgozatáról írván le, úgy tüntették fel az egészet, mintha maguk számoltak volna." Kierkegaard bizonyára nem tartozott ezek közé. Hiszen ezekben a látszólag könnyelmű években fordította le az új-testamentom egy részét görögből latinra. II. Kierkegaerd nem veszett el az élvezetek tengerén. Vizsgálatainak letevése előtt vallásos meggyőződése egy váratlan fordulat következtében megerősödöt. Jensen szerint Mycster vallásoktatása, prédikációi és atyjá14