Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

I.

előtte. Grundtvig nagy súlyt helyezett az apostoli hitvallásra és azt tette a régi protestáns felfogással ellentétben a hit zsinórmértékéül. Grundtvig a vallás terén konzervatív, míg a politika terén a legszélsőbb radikalizmus híve. Kierkegaard, amint naplói már kora ifjúságától kezdve bizonyítják, nem híve az objektív igazságnak. Szerinte az igazság nem lehet az egyénen kívül álló, hanem annak át kell hatnia az egyént, az ént. Ép ezért már kora ifjúságában arra törekszik, hogy a keresztyénség egész lényét áthassa és bensőségessé legyen nála, ezért írja egy helyen naplójában: „Arra akarok törekedni, hogy sokkal bensőbb viszonyba jussak a keresztyénséggel, mert eddig bizonyos tekintetben mindig kívüle állottam, küzdöttem a keresztyén igazságért, de egészen külső módon vittem Krisztus keresztjét, úgy mint egykor Cyrenei Simon, akinek vállára tették az Űr fakeresztjét." Nem tetszettek neki már mint fiatalembernek sem Grundtvig politikai elvei, bár kortársai rajongtak azokért. Félt a többségi elvtől, a tömeg uralmától. Ennek ad kifejezést naplójában, araikor feljegyzi Schelling e szavait: „Ha annyira jutunk, hogy a tömegnek kell eldöntenie, mi az igazság, akkor a tömeg nemsokára rohammal és körmeivel fogja azt elintézni." Nem szerette a politikai frázisokat és az igazsághirdetőket sem, ezért írja egy helyen a naplójában: „A mi korunknak az a szerencsétlensége, hogy minden ember igazat mond, mennyivel jobb volt abban a korban élni, amikor minden ember hazudott, de a kövek igazat beszéltek." Naplója komoly theologiai tanulmányokról is bizonyságot tesz. Korának minden jelentősebb theologiai művét gondosan áttanulmányozta. Nagy feltűnést keltett akkoriban Strauss „Das Leben Jesu" című műve. Ügy látszott, hogy a keresztyénség alapjait rázkódtatja meg ez a mű. Különösen Németországban ingatta meg sok ember hitét. De Kierkegaard bár alaposan áttanulmányozta azt, nem ingott meg Jézus szeretetében és 11