Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

I.

nem akart részvétet kelteni maga iránt. Nemcsak zárkózott, de önző is volt tanulótársaival szemben. Apjával minden vasárnap együtt ment a templomba meghallgatni Mynster püspök beszédét. Ha pedig atyja nem mehetett templomba, akkor egy Mynster beszéd felolvasásáért egy tallért adott fiának, a templomi beszéd hallás után való leírásáért pedig négy tallért ígért neki. A kisfiú szemrehányást tett atyjának, hogy pénzzel akarja őt a szent dolgok szeretetére birni. Apja ily esetben eltűrte az ellenmondást, de más esetben nem. Naplójában elmond egy ilyen esetet is. Egy ízben feldöntötte a sótartót, apja dühösen támadt rá, tékozló fiúnak nevezve őt. Ekkor szemére vetette atyjának, hogy nővérét, mikor az egy kendőt veszített el, egy szóval sem korholta meg, mire az így felelt: „Látod, az drága dolog lévén, nővéred szidás nélkül is érezte, hogy hibát követett el — de ha kis dologról van szó, akkor szükséges a szidás". Az öreg K. erős vitatkozó tehetség volt s fia bár akkor még nem sokat értett a vitatkozásból, szerette hallgatni jtyja vitatkozásait s bámulta azt az ügyességet, amellyel atyja ellenfeleit lefegyverezte. Atyja a vele való vitatkozása közben jött annak a tudatára, hogy fia szintén búskomorságban szenved. Ezért egy ízben ezt mondja fiának: „Szegény fiam, te a lassú kétségbeesés felé evezel!" Az egyetemre 17 éves korában ment és theologusnak iratkozott be, ezzel nagy örömet szerzett atyjának, akinek az volt a hő óhaja, hogy másik fia is az egyháznak szentelje életét. A tulajdonképeni theologiai szaktárgyak nem nagyon érdekelték. Gazdag ifjú létére szabadon foglalkozhatott az érdeklődési körébe eső dolgokkal. Eleintén filozófiai és esztetikai kérdések kötötték le figyelmét, bár a vallási kérdések iránt sem volt közönyös. Érdekes, hogyan ítélte meg Grundtvigot, aki már akkor szerepelt. Theologiai iránya kezdettől fogva ellenszenves 10