Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

IX.

aszketikus ideál helyébe a humánus etikust tette. Ezt Luther minden művében hangsúlyozva látjuk, az Augustana confessioban is. Kierkegaard erre naplójában a következő megjegyzést teszi: „El, el minden úgynevezett képzelt isteni cselekedettel, mint pl. a böjttel stb. Mindenki maradjon meg hivatásában, ez az igazi istentisztelet. De várj csak egy kicsit kedves Luther. Tehát mindenki maradjon meg hivatásában. Miként lehet minden polgári állást összeegyeztetni a keresztyénséggel, például, ha színész az ember. Itt ellentétek szunnyadoznak. Azután, hogyan maradjon meg polgári állásban úgy, hogy abban kifejezze a keresztyén etikát, hiszen akkor tönkre megy s üldözésnek teszi ki magát... De igaz, Luther nem dialektikus, ő állandóan csak az érem egyik oldalát nézi." Kierkegaard helyesen látja a protestantizmus hibáját abban, hogy sokszor túlnyomó benne a professzori és a doktrinér elem. Ez különösen a német protestantizmusra vonatkoztatható, a skandináv protestantizmusra már kevésbbé. Nem csodálkozhatunk, hogy Kierkegaard élete végén kételkedni kezdett Lutherben, hiszen utolsó naplófeljegyzései szerint már az apostolok kezdték meg az Újtestamentom keresztyénségének a meghamisítását. Szerinte hiba volt, hogy pünkösd napján 3000 embert megkereszteltek, mert ezzel behozták a tömeget a keresz tyénségbe. És még rosszabb lett a helyzet, amikor rövid idő multán így kiáltottak fel: Győzelem, győzelem, győzelem! Már van 30—40.000 keresztyén. Dialektikusan szólva azt mondhatjuk, hogy a keresztyénség elveszett, mert 30—40.000 embert nem tudhat egy apostol kezelni. Azután Pál apostol is engedményeket tesz, azt mondva hogy bizonyos esetekben szabad nősülni és Timoteusnak megengedi a borivást is a gyenge gyomrára való tekintettel." Ε felfogásból is látható, hogy Kierkegaard 105