Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

X.

erőnek erejével az aszketikus életideált akarta bele­magyarázni a szentírásba. Mivel nem tudta kimutatni az Újtestamentumból hogy Krisztus a házasság ellen szólott volna, tehát a csűrés-csavaráshoz fogott. Szerinte abból, hogy Krisztus az alábbi mondásában: „Aki inkább szereti atyját, any­ját, testvéreit, mint engemet, nem méltó hozzám", nem szól a gyermekekről, világos, hogy nem akarta, hogy a keresztyének házasságra lépjenek. Az efajta írás­magyarázat nem ritka ennél a férfiúnál, aki más eset­ben meg olyan mélyen hatolt be az írás szellemébe. Élete végén mindjobban megzavarja tiszta látását szenve­délye és talán a búskomorsága is. X. A „Dömmer Selv." című művében már élesen támadja a dán országos egyházat. Úgy látszik e mun­kát csak abban az esetben akarta kiadni, ha utolsó két nagy munkájáért az egyház üldözi. Minthogy üldözésre senki sem gondolt, más eseménynek kellett fellobbanta­nia Kierkegaard szenvedélyét a maga rettenetes mi­voltában. Mynster püspök 1854 január 30-án halt meg, 78 éves korában. Húsz évig volt a legtekintélyesebb egyházmegye püspöke. Veje, Martensen theologiai tanár, későbben a püspökségben utódja tartott felette emlékbeszédet temetése előtt a vártemplomban, február 5-ikén a zsidók­hoz írt levél (13. 7—8.) következő szavai alapján: „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket, Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz." Ebben a beszédben, amely nyomtatásban is megjelent, az igazság tanujának nevezi a megboldogultat s kifejti, hogy mily sokat nyert vele 106

Next

/
Thumbnails
Contents