Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)

X. Az egyházi alapítványok jóváhagyása. — A jezsuita rend receptiója

• 43 A törvény 3-ik §-ára nézve a „Véleményben" felsorolt szükségletek kielégítésére a volt kormány 1907. óta, az első évben egy milliót, a második évben két milliót és a harmadik évben három milliót állított be az évi költségvetésbe és kilátásba helyezte, hogy ezen három milliót, mint állandó segélyt külön törvény által fogja biztosítani a két evangélikus egyháznak. Megígérte utóbb azt is, hogy ezen törvényben a vallásegyenlőség és viszonosságba ütköző sérelmek is orvosolva lesznek. Az állami törvényhozás által eddig nyújtott segély azonban, amely a kormány kifejezett akarata szerint elsősorban a tulmagas egyházi adó csökkentésére, a lelkészi nyugdíjintézetek segélyezésére és a közigazgatási költségek fedezésre fordítandó, nemcsak a vélemnyiinkben felsorolt egyéb égető szükségleteinkről, — amelyek összegét körülbelül évi hat millió koronában értékeltük, —nem gondoskodik, hanem alig voltunk képesek ezzel az egyházi adó könnyítése körül valami számbavehető eredményt elérni. Azóta pedig, hogy hivatkozott véleményünket beterjesztettük azon jogos igényeinknek, amelyeknek felkarolását és kielégítését az állami törvényhozástól várjuk, mértéke annyira növekedett, hogy az 1903-ban beterjesztett vélemény adatait egyáltalában fenn nem tarthatjuk. Hogy csak egy égető szükségletet említsünk: ez a lelkészi kongruának legalább 2400 koronára való felemelésének szüksége. Szükségleteink mértékét Nagyméltóságodnak azon tárgyalások alkalmával szándékozunk részletesen előterjeszteni, amelyeknek küldötteink közbenjöttével leendő meghallgatását Nagyméltóságod elődje már két évvel ezelőtt kilátásba helyezte és amelyek megtartására a törvény egyenes .utasítást ad.'

£ X. Az egyházi alapítványok jóváhagyása. — A jezsuita rend receptiója. 1911. Ebben az évben, az április hó 27-én tartott ülésben tárgyaltatott a protestáns egyházak autonómiájának az a sérelme, hogy a kormány és a bíróságok az alapítványok jogi lételét kormányhatósági jóváhagyástól feltételezik és miután az előadó bejelenttette, hogy a vallásügyi miniszter az ő értesülése szerint ezen kérdsében a protestáns egyházak vezetőivel érintkezni és velük megnyugtató álláspontra lépni óhajt, a bizottság kiküldte gróf Degénfeld József, gróf Tisza István, báró Prónay Dezső és Sztehlo Kornél tagokat, hogy a vallásügyi miniszterrel, illetve megbízottjával ezen kérdésben tárgyaljanak. (A miniszter ennek a bizottságnak tagjait nem hívta meg tárgyalásra.) Tárgyaltatott ugyanekkor a tiszai és dunáninneni kerületek felterjesztése a budapesti egyetemen protestáns theologiai fakultás felállításának sürgetése iránt. Többek felszólalása után gróf Tisza István indít-