Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)

VIII. Apponyi miniszter elismeri a törvény által való rendezés szükségét

40 február hó 27-én 883 =8. szám alatt felvett jegyzőkönyvének kivonata, amelyből értesülünk: 1. Hogy a magyar püspökök a vegyes házasságok tárgyában a római szentszékhez kérvényt adtak be. 2. Hogy a Congregatio tagjai arra a kérdésre, mit kelljen tenni, azt az indítványt terjesztették elő, hogy figyelembe véve az adott esetben fennforgó különös körülményeket, kérelmezendő, hogy a Szentséges Atya méltóztatnék a vegyes házasság dolgában a Németország részére 1906. evi január 18-án kibocsátott „Provida" Constituciót a S. C. Qoncilii 1908. évi február 1-én és március 28-án erről kiadott magyarázata fentartásával ez idő szerint a magyar királyságra kiterjeszteni. 3. Ő Szentsége 1909. évi február 23-án megtartott audientiájában meghallgatván a Secretáriusa által tett előterjesztést, a főmagasságú atyák véleményét mindenben kegyesen helybenhagyni méltóztatott és ezenfelül kijelentette, hogy a Magyarországon a Ne Temere kihirdetése után eddig a Deeretum alakszerűségeinek mellőzésével kötött vegyes házasságokat, ha más akadály fenn nem forog, szintén érvényeseknek akarja tekinteni. A magyar püspöki kar a pápai döntés vétele után 1909. évi március 16-án tartott értekezletében egy instrukciót bocsátott ki, amely a követendő jogszabályokat a fentiek értelmében ismerteti és a r. kath. lelkészeket a vegyes házasságok dolgában követendő eljárásra nézve utasításokkal ellátja. Ezen instrukcióból kiemeljük a következőket: „A püspöki értekezlet nem tudja a tisztelendő testvéreket eléggé arra buzdítani, hogy a mindkét nemű katholikus hívőket, amennyire csak lehet, rettentsék vissza a vegyes házasságoktól és az ily házasságkötéseket eszélyes gondossággal megakadályozni igyekezzenek." „Legnagyobb veszedelemnek tekintik az ily házasságokat a katholikus fél hitére nézve, mert az ily házasságok a vallásos közönyt terjesztik." „Ha azonban a hívők közül valaki az ilyen házasságra lépéstől elállaní egyáltalán nem akarna, akkor minden erővel azon legyenek, hogy a katholikus fél az előírt biztosítékokról, főképen pedig a mindkét nemű gyermekeknek a katholikus vallásban leendő neveltetésének törvényes biztosításáról aképen gondoskodjék, hogy a vegyes házasság gátló akadálya törvényszerű felmentvény által elháríttathassék." A püspöki utasítás azonban nem elégszik meg azzal, hogy a vegyes házasságok megakadályozását követeli és megkötéseinek feltételeit meghatározza, hanem arról is gondoskodik, mi a teendő akkor, ha az ily házasság az egyház engedelme nélkül megköttetett. Szavait ekkép folytatván: „A mi pedig azokat illeti, akik a megkívánt biztosítékok megadása és az egyház engedélyének kieszközlése nélkül kötnek vegyes házasságot: különös gondjaitokba ajánljuk őket. Semmi fáradságot nem sajnálva, arra törekedjetek, hogy buzgólkodásotokkal, eszélyességetekkel és leleményességetekkel az ily eltévedt juhokat jobb meggyőződésre vezessétek és az anyaszentegyházzal kibékítsétek .. . Azokat a katholikusokat, akik tiltott módon és meggondolatlanul ilyen házasságra lépnek, alkalmas időben intsétek az Isten szeretetében és a Krisztus kegyelmében, hogy bűnbánatra indíttatva, a magukra és származandó gyermekeikre voni lelki veszedelmet elhárítani tőre-