Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)

IV. Az autonómia és az államsegély

20 documentálná a közvélemény előtt, hogy az ország ezen elv megvalósítását a kormánytól nem várhatja. Ezt a feltevést elutasítjuk magunktól és erősen bízunk abban, hogy Nagyméltóságod belátva azt, hogy a jognak tisztelete a magyar állam fennállásának legerősebb alapja, és hogy egy erős és hatalmas Magyarországot nem szabad gyöngíteni az által, hogy a vallásfelekezetek közötti béke az ezt veszélyeztető súrlódások által megzavartassék, erős kézzel maga meg fogja tenni a kezdeményezést az 1848. évi XX. törvénycikk 2. §-ában kimondott elvnek végrehajtására. I · Ennek a feliratnak a szövegét az előadó gróf Tisza Istvánnal együtt írta rrteg. A bizottság megbízta gróf Tisza Istvánt, hogy a végleges szöveget az előadóval együtt állapítsa meg. Tisza azután a bizottságban a javaslatot nemcsak pártolta, hanem a javaslatban foglalt tőle eredt megjegyzéseinek is védelmére kelt. Apponyi a feliratra közvetlenül nem válaszolt, de a jelen munka VIII. szakaszában közölt leiratában elismerte, hogy ezek a kérdések törvényhozási úton ojdandók mey. IV. Az autonómia és az államsegély. A kormánnyal folytatott küzdelem élénk visszhangot keltett az ágostai hitvallású evangélikus egyetemes gyűlésen, ahol a kormány politikai hívei igyekeztek lándzsát törni Apponyi mellett. Báró Prónay Dezső, az egyetemes gyűlés elnöke, nem nyilatkozott a feliratról, de különösen a protestáns autonómia megóvása érdekében emelt szót és a szekularizáció követelése ellen kelt ki a következő kijelentésekkel: „Midőn összejövünk, közvetlen feladatunk a folyó ügyek elintézése lesz, de nem kerülhető ki az óv egyháztörténetének ismertetése, megbeszélése sem. Egyházunk közvéleményét elsősorban az 1848 :XX. t.-c. végrehajtásának kérdése foglalkoztatta, amely végrehajtási munkálat szerintem már folyamatban van és komoly szándék tapasztalható végrehajtására vonatkozólag. Más kérdés az, hogy ezzel nem szenved-e magyarhoni egyházunk féltett autonómiája. A legújabb tanügyi törvény is nagyobb támogatást nyújt népiskoláinknak. Pedig ezzel az autonómia határozott megszorítása következik s egyáltalában nem találom helyesnek az állami segélyezés után való törekvéseket s megtettem észrevételeimet a főresdi tárgyalások alkalmával is. Ilogy harcba keljek azonban elveim érdekében, attól tartózkodni igyekeztem. Követelni az államsegélyt és e mellett megtartani az autonómiát teljes sértetlenségében, ezt nem tartom összeegyeztethetőnek. Az erők egyensúlyának megvan a maga törvénye. Nagyobb javadalmak árnyéka nem szabad hog'y eltérítsen bennünket az egyház eszményi céljaitól. A szekularizáció