Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)
IV. Az autonómia és az államsegély
21 követelése szerintem az anarchikus törekvésekkel rokon. Tehát a leghatározottabban tiltakoznom kell a szekularizáció követelése ellen*), amely sem magánjogilag, sem vallási, sem közjogi szempontból sem helyeselhető. Magánjogikig az elévülés ismert törvényei alapján, vallási szempontból Krisztus tanításai alapján is szembe kell szállani e törekvések ellen közjogi szempontból is. A szekularizáció végrehajtása a protestánsoknak múlt időkben történt üldöztetéséhez volna hasonló. Szembe kell szállni a kérdés napirendre tűzésével minden tekintetben, de főként azért is, mert az 1848:XX. t.-c. végrehajtása már folyamatban van. A veszedelmes kérdésnek az egyházban nem lehet és nincs mélyebb gyökere." Beszédjét a felügyelő azzal fejezte be, hogy az egyetemes püspökség létesítése és a szabadgondolkozók ellen kelt ki. Elítélte a szabad kutatás és vizsgálódás elvét. Az elnöki jelentés elintézése után Sztehlo Kornél egyetemes ügyész a jogügyi bizottság jelentéseit terjesztette elő. Ismerteti azokat a sérelmeket, amelyek az evangélikus és egyáltalában a protestáns egyházat érik. Majd egy felirattervezetet mutat be, amely a kormányhoz és a törvényhozáshoz volna felterjesztendő s mely felsorolja az evangélikus egyház és iskola sérelmeit. A felirat óriási lelkesedést szült a zsúfolásig telt tanácsteremben. Percekig zúgó tapsvihar és helyeslés után Szentiványi Árpád kerületi felügyelő kelt védelmére a kormánynak és sűrű eláll kiáltások között az egész ügyet a protestáns közös bizottsághoz utasíttatni kéri. A kormány védelmére még Meskó László államtitkár vállalkozott, míg a többi felszólalók, Gyurátz Ferenc, Szeberényi Lajos, Laszkárv Gyula, Hevesi Bertalan, Haviár Dániel, Scholz Ödön, Zsilinszky Mihály és Veress József Sztehlo javaslata mellett szólaltak fel, melyet azután a közgyűlés úgy a kormányhoz, valamint a képviselőházhoz felterjeszteni és a protestáns közös bizottsághoz áttétetni határozott. Nem szenved kétséget, hogy némi alappal bír a nemesen gondolkodó altruisztikus érzelmű báró Prónay Dezső aggálya, hogy az államsegély igénybevétele autonómiánkra káros hatással lehet. Ebben igazat adnak neki azok a legújabban hallott panaszok is, melyek a tanárok és tanítók kinevezésénél a kormány beavatkozását sérelmesnek találják. Ámde ebből nem következik, hogy mi az államsegélyről egészen lemondjunk; lehet és van annak módja az állami beavatkozást a helyes mértékre korlátozni. *) A protestáns közös bizottság a secularizációt soha sem követelte. (Szerző.)
