Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)

III. Ellentét a közös bizottság és a vallásügyi miniszter közt

17 féle szolgáltatásokban. Majd a canonica visitatió, mint szerződési jogcím, majd a telki teher theóriája lesz előrántva, amelyek segélyével ki lesz forgatva a törvény határozott intenciója és világos értelme. Már maga az a feltevés, hogy ezek a kérdések per tárgyává tehetők, megsértése a törvénynek és ezeknek a kérdéseknek bírói útra való utalása által is csak a felekezetek közötti perpatvar és egyenetlenkedés fokoztatik. x\ róm. katholikus egyháznak magának sem érdeke az, hogy ily kicsinyes, anyagi szempontból alig számbavehető zaklatásokkal a más vallásúak elkeseredését maga ellen irányítsa és ébren tartsa. Az autonómiával, amely után a rk. hívek törekesznek, meg éppen nem egyeztethető össze a más vallásúak megadóztatása, mert az az egyház, amely nem akarja, hogy az ő dolgaiba avatkozzanak, tartsa fenn önmagát és ne kivánja a segélyezést más vallású hívektől. Súlyos jogsérelmét képezi végül az evangélikusoknak a rk. kegyurasági terhekkel való megterheltetése. A külföldi eredetű kegyurasági intézmény jogi alapja szerint egészen más λ olt, mivé az idők folyamán, különösn Ausztriában és. osztrák minta után (Concordatum) nálunk kifejlődött. Eredetileg ez egy kitüntetés, egy jutalmazás volt az egyház részéről azért, hogy egy-egy hitbuzgó templomot épített, azt jó karban tartotta és a plébános ellátásáról gondoskodott. A szolgáltatás teljesen önkéntes volt, kényszerre nem gondolt senki, a szolgáltatás volt- a prius, aztán jött a jutáim clZüS, £1 kegyúri jog adományozása. Az egyház lassan egyet fordított a dolgon és így okoskodott: „őseid javadalmat alapítottak, már most, te utód, tartsd fenn, mert ha azt nem teszed,, elveszem tőled az ezzel járó kegyúri jogot." A kegyúri tehrek teljesítésének elmulasztása tehát csakis a kegyúri jog elvesztését vonta maga után, a kényszerbehajtásra akkor az egyház még nem gondolt. Arról azonban, hogy az egyház összes személyi és dologi kadásait a kegyúr fedezze, a közönséges egyházjogban «ehol sincs szó. A tridenti zsinat rendelete szerint u székes és társas egyházak összes kiadásait a főpapok jövedelmeiből, a lelkipásztorkodással járó egyházjavadalomnál elősorban az egyházvagyon feles jövedelméből kell fedezni. (Kőnek egyház-jogtan kézikönyve, V. kiadás, 226. 1. Dr. Szeredy József Egyházjog, II. kötet, 1376 1.) Az egyházi építkezéshez a tridenti zsinat (Sess. XXI. Cap. 7. de. ref.) szerint a kegyúr csak akkor volt köteles hozzájárulni, ha az egyház vagy javadalom után bizonyos jövedelemben részesül, így magyarázzák a tridenti zsinat idézett szabályát Schulte, Walter, Permaneder és Dr. Szeredy egyházjogi írók is. Ezt a nézetet osztotta XIV. Benedek pápa is, állítván, hogy abból, mivel a kegyúr az egyház felépítésével már egy jótéteményt szerzett, nem következik, hogy még egy másik jótétemény szerzésére is szorítható. (Kőnek id. helyen 228. 1.) Szeredy id. müve u. ott, ki azt is mondja: ha mindezekből a kívánt költség nem kerülne ki, akkor a plébánia kath. hivei szólítandók fel, miután kiválóan ezek érdeke forog fenn. A magyar törvény, amelyre Kőnek és Szeredy annak megokolása végett hivatkoznak, hogy nálunk a kegyúr tartozik az egyház építési költségeit fizetni, az 1723:71. ezt egy szóval sem mondja, sőt ellenkezőleg az 1. § ban azt rendeli, hogy ahol a főpapok és egyházi javadalom birtokosai