Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)

III. Ellentét a közös bizottság és a vallásügyi miniszter közt

lókban való megakadályozására, a temetők használatára és az azokban való temetkezés megakadályozására vonatkoznak. Nagyméltóságod azon ünnepélyes ígérete, hogy ezek a sérelmek a jövőben az

1 egyenlőség és viszonosság elvének szemmeltartásával fognak orvosoltatni, megnyugtat, bennünket és csak akkor fogjuk újból a kényszerrendszabályok megalkotását Sürgetni, ha azon reményünkben, hogy a vallási türelmesség terjedése és a jogok kölcsönös tiszteletben tartása tűrhető állapotokat fog teremteni, csalatkoznánk. Érdemleges választ és elintézést kell azonban kérnünk, a véleményünk V. fejezetében felhozott sérelmeket illetőleg. Ezen fejezetben ugyanis sok mindenféle oly sérelemről panaszkodtunk, amelyeken maga a m. kir. kormány segíthetne, lia az egyenlőségi elv megvalósítását komolyan venné. Örömmel vennők tudomásul a kielégítő választ, de a kapott válasz egyáltalában nem kielégítő. Azt mondja Nagyméltóságod, hogy a bizottság által felhozott sérelmi esetek már hivatali elődei által vizsgálat tárgyává tétettek, részben már el is intéztettek és amennyiben még függőben volnának, az itt kifejezett elv szerint fognak elintéztetni. Nagyméltóságod válasza sokkal inkább megnyugtatott volna, ha egyenként megjelölte volna azokat az eseteket, amelyek már elintéztettek és. ha tudatná velünk az elintézés mikéntjét is, és megjelölné azokat az akadályokat is, amelyek az el nem intézett esetek elintézésének útjában állanak. Miután Nagyméltóságod egyik kívánságunkra sem mondja, liogy az nem volna jogos és nem volna teljesíthető és miután ezen pontban csakis oly kívánalmak vannak felsorolva, amelyek teljesítése a kormánytól függ, újból kérnünk kell Nagyméltóságodat, hogy tettekkel váltsa be azon igéretét, liogy a kormány a törvénj

rben lefektetett egyenlőségi elvet a legszigorúbban alkalmazni fogja. Ezen szempontból újból figyelmébe ajánljuk Na^yméltóságodnak mindazt, amit az evangélikus újoncok felesketésére, a tanári kinevezésekre, az állami intézetekben alkalmazott hitoktatók díjazására, az evang. theológiai fakultásnak a budapesti egyetemen való felállítására, az apácáknak a közhatósági kórházakban való alkalmzására nézve korábbi fejterjesztéseinkben elmondottunk. Nagy fontosságot tulajdonítunk azonban annak és a- megoldás ellialogatását tovább nem tűrhetőnek tekintjük, hogy a párbér és hasonló szolgáliaiásnb kérdése végre az 1848: XX. törvénycikk 2. §-ában kifejezett elvnek megfelelöleg haladéktalanul megoldassék és hogy a kormány ezen kérdések mikénti elintézése tárgyában nyíltan és őszintén mondja meg véleményét. ifiképp gondolja orvosolhatónak Nagyméltóságod az egyenlőségi elv puszta hangoztatása által a párbér-sérelmeket ? Igaz, hogy ez a kérdés a törvény szempontjából igen egyszerű és világos. Az 1.791. évi 26. t.-c. határozottan és minden kétséget kizárólag megszüntette azt a jogtalan és viszás állapotot, hogy evangélikus hívek a róm. kath. plébánosnak vagy kántornak párbért, stólát vagy egyházi viszonyon alapuló tartozást fizessenek. Mégis a törvény ezen világos rendelkezése, dacára mai nap is előfordul és minduntalan panaszok érkeznek hozzánk, hogy közigazgatási hatóságok és bíróságok marasztalják híveinket az ily-