Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)

III. Ellentét a közös bizottság és a vallásügyi miniszter közt

tény vallásfelekezeteket illetőleg megíelelőleg és kötelezőleg szabályozta, s az 1895. évi XLIII. t.-cikk ö. §-ában szintén kifejezést nyert. Minthogy a felekezetek közötti teljes béke és megnyugvás csak ugy érhető el, ha jogviszonyaik a tökéletes egyenlőség és viszonosság alapján nyugosznak, s minthogy a felekezetek közötti béke állandósítása és a súrlódások kikerülése nem csak a felekezetek, lianem az állam jól felfogott érdeke is, a kormánynak legkomolyabb törekvése és feladata a fenthivatkozott törvényekben lefektetett elvnek szigorú végrehajtása. A törvény eme rendelkezése önmagában véve is oly természetű befejezett parancs, hogy míg· egyfelől annak általános rendeletekkel való további végrehajtása alig eszközölhető, másrészt feleslegesnek mutatkozik abból a szempontból is, mert az általános rendeletek ellen az egyes felekezetek éppen úgy véthetnek, mint a törvény ellen. Miért is a törvény e szakaszának végrehajtása körül a dolog természeténél fogva a kormánynak az a feladata, és. teendője, hogy a törvényben lefektetett elvet minden egyes concrét esetben a legszigorúbban alkalmazza és a felmerülő és tudomására jutott és hozott jogsérelmeket a törvény intentióinak megfelelőleg orvosolja. A felekezetek közötti jogegyenlőség és jogviszonosság törvényileg megállapíttatván, annak szigorú betartása úgy a felekezetek, mint a kormánynak kötelessége, s az elv betartása már önmagában is a törvény végrehajtása. Van szerencsém egyébként tisztelettel megjegyezni, hogy a hivatali elődeimhez intézett memorandumban a Bizottság által felhozott concrét sérelmi esetek már hivatali elődeim által vizsgálat tárgyává tétettek és a mennyiben még függőben volnának, az itt kifejezett elv szerint fognak elintéztetni. Budapesten, 1907. évi január hó 24-én. Apponyi s. k." A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr leirata a bizottsággal közöltetvén, arra 1907. évi március hó 11-én tartott ülésében feliratot intézett a miniszter úrhoz, amelynek tartalma a következő: Ν agyméltóságod leiratában minden kételyt kizárólag azt az álláspontját fejezi ki, hogy velünk az 1848.' évi XX. .t.-cikk 2. §-ának végrehajtása tárgyában tovább tárgyalni nem akar, mert Nagyméltóságod szerint az egyenlőségi elv kimondása által a kérdés már meg is van oldva, és ezért ezen kérdésben nincs mit tárgyalni. Nagyméltóságod ezen álláspontjával szemben kötelességünk azt kimutatni, hogy Nagyméltóságod álláspontja téves, és hogy' a törvényben megállapított egyenlőségi elv megvalósítása részletes törvényhozási intézkedéseket tesz szükségessé. Tesszük pedig ezt a következőkben: Nagyméltóságod leiratában erősen · hangoztatja, hogy „a kormánynak legkomolyabb törekvése és feladata a 48:XX. t.-cikk 2. §-ában lefektett elvnek szigorú végrehajtása", de azt mondja, hogy az egyenlőségi elvnek általános rendeletekkel való végrehajtása alig eszközölhető, másrészt feleslegesnek tartja abból a szempontból is, mert az általános rendeletei: ellen az egyes felekezetek épp úgy véthetnek, mint a törvény ellen! Megnyugvással vennők azt a kijelentést, hogy a kormány az 1848 :XX. t.-cikk 2. §-ában lefektetett egyenlőségi és viszonossági elvet tiszteletben tartja és legkomolyabb törekvése azt végrehajtani,- ha ezzel a kérdés meg lenne oldva, de általános ki-