Emlékkönyv … a reformáció négyszázados évfordulója alkalmából (Budapest, 1918)

III. Országos jubiláris emlékünnepély Budapest székesfőváros közgyűlési termében

52 hogy e háború Isten kezében eszközzé váljék arra, hogy az embereket közelebb hozza Magához, visszahozza őket az üdvösség forrásaihoz. Az emberiség fejlődése hullámszerűen halad felfelé, a reformáció kezdetén fenn, a hullám hátán voltunk; ma — sajnos — a hullámvölgyben vagyunk. Isten nélkül akartunk emelkedni, mélyre buktunk! Soha a mostaninál nagyobb, véresebb háború nem folyt és ebben előljár a legcivilizáltabb földrész, jóformán csupa keresztyén népeivel! Az aggódok és gúnyolódok már a keresztyén vallás csődjéről beszélnek, holott nem az a baj, hogy a keresztyén vallás nem alkalmas az emberiségnek üdvös irányban való vezetésére; de az, hogy az emberek nem követik rendelkezéseit, hitük gyenge. A hiba tehát nem a keresztyén vallásban, hanem az emberekben van. Ennek őszinte beismerése indítson bennünket Isten előtti légii.élyebb megalázódásra és mindarra a keresztyén munkára, mely az evangélium parancsolatai' szerint ebből mindnyájunkra nézve következik. A jelen nehéz idők és a minden valószínűség szerint következő még nehezebbek különösen alkalmasak arra, hogy az egyház és az egyháztársadalom minden tagja kivigye embertársai közé mindazt, ami benne legjobb van, a szeretetet, könyörületességet, türelmet, kötelességtudást és ezekkel felfegyverezve, közelítse meg a megrendült, lesújtott, vagy elhajló lelkeket. És az anyagi gondok, betegség, testi és lelki nyomor, veszteség és gyász miatt azokban felhalmozódott fájdalom, keserűség, sivárság és kétségbeesés helyére az evangéliumi erőt, \'ígasztalást, megnyugvást és derűt igyekezzék bevinni. Anyagi segítséget adni a szükséget látóknak bizonyára r.emes, önzetlen cselekedet, de csak felmunka: az egész segítség az, amely emellelt lelkileg, erkölcsileg is lábraállítja felebarátját és ezáltal biztosítja boldogulását, de egyúttal megszerzi előfeltételét a jövő nemzedék boldogulásának, boldogságának is. Uj reformációra van az emberiségnek szüksége, helyesebben a reformáció erőteljes folytatására, mert, mint Alex. Yinet mondja: „la Réformation est encore une chose ä fairé, une chose qui se fera perpétuellement" (a reformáció nem kész, de olyan dolog, amely örökös fejlődésben van). Reformációra van szükség, mely a lelkeket arra vezérelje, hogy amit 400 év előtt megszerzett, a Szentírást, ismét éltünk irányítójává tegye; hogy az emberek térjenek vissza a régi, jó, egyszerű, tiszta, nemes élethez, mely — ez nem frázis,