Emlékkönyv … a reformáció négyszázados évfordulója alkalmából (Budapest, 1918)

III. Országos jubiláris emlékünnepély Budapest székesfőváros közgyűlési termében

53 hanem tapasztalat — Istentől oly gazdag áldást nyer; hogy az evangélium hassa át és szülje újjá a népek — a mi és a mi népünk — valláserkölcsi életét és szivét is; hogy ismét sokak lelkébe térjen be a békesség fejedelme, amit egy pietisztikus irányzattal éppennem vádolható napilapunk így fejez ki: ,.Egy új keresztyénségnek kell elkövetkezni, amely csontja velejéig át legyen hatva Jézusnak a szeretetről és a jóságról szóló tanításával". Erre a munkára kell egyesülni protestáns egyházainknak, sőt szemben a hitetlen, a keresztyén erkölcsöket megsemmisíteni törekvő s mind nagyobb vakmerőséggel fellépő irányzattal, erre kellene egyesülniök az összes keresztyén egyházaknak. Erre a munkára hív és serkent bennünket és az egész protestáns világot ez az ünnepi alkalom. Erre a munkára, mely nemcsak egyetemes keresztyén, de egyúttal kiválólag hazafias munka is, mert valahányszor az egyesek lelkében a keresztyén erők élnek: ezek mind gazdagabbá teszik népünket. És amint az egyesek lelkében élő evangéliumi erők áthatották hajdan az emberiséget, át fogják hatni a jövőben is, ha ezek az erők bennünk valóban élnek. És akkor lesz igazi béke a földön, megtisztul a magán- és közélet. így juttatja a reformáció közelebb az emberiséget az Isten céljához — az Isten országához, mert Isten célja az ő országa. Isten országa pedig — Krisztus Urunk mondása szerint — nem itt vagy amott \

ran, mert íme Isten országa mibennünk van (Luk. XVII. 21.).