Emlékkönyv … a reformáció négyszázados évfordulója alkalmából (Budapest, 1918)

III. Országos jubiláris emlékünnepély Budapest székesfőváros közgyűlési termében

6 szünetet, liogy ι termet összejövetelünkre rendelkezésünkre boc-sájtani szíves volt. Luther Mártonnak az 1517. évi október 31-ik napján valófüllépése a reformáció kezdete. — Ε nap és eme föllépés négyszázados emlékének megünneplésére jöttünk össze. A reformáció a világ történelmének nagy eseménye. A történelem nagy eseményeinek, sőt egész folyamatának megítélésénél két fölfogás áll egymással szemben. Az egyik fölfogás szerint egyes nagy embereknek öntudatos önálló föllépése irányítja a világ történelmének folyását·. A másik fölfogás szerint közgazdasági körülmények, azokon alapuló társadalmi alakulások és e kettőből eredő általános szükségszerű áramlatok alkotják az emberiség történetének folyását, és az egyes bármilyen kiváló férfiak nem annyira irányítják azt, mint inkább koruk hatása alatt állván, inkább csak jelzői, mint irányitói a szükségszerű fejlődésnek. A két eltérő fölfogás összeegyeztethető, sőt csakis azoknak összeegyeztetése által jutunk a helyes történelmi fölfogáshoz. Nagy férfiaknak korukra való hatását tagadni nem lehet. Viszont a bármilyen nagy és kiváló embertől független, de az ő korában létezőviszonyoknak és helyzetnek bizonyos mértékig kényszerítő, szükségszerű hatását sem lehet tagadni. Az a valóban nagy ember, aki megérti korát és akit az ő kora is megért. Két· egymással körülbelül párhuzamosan ható erőnek az eredménye az emberiség történetének folyása. Ez áll a reformációra is.. A reformáció a reformátorok föllépésének és a korukban uralkodó· általános áramlatoknak egyaránt a következménye. Jellemeznünk kell legalább röviden a reformátorok korát. A régi görög-római közművelődésnek majdnem teljes megsemmisülését két főok idézte elő.. Kívülről műveletlen erőteljes népek betörése, beíülről a keresztyénség elterjedése. A régi görög-római műveltségnek vajmi csekély maradványai léteztek a középkorban. A középkor szellemi műveltsége a scholaticizmus volt. Ámde a lő-dik században a régi görög-római műveltség csekély maradványaiból mégis fölélednek annak hagyományai. A scholaticizmus helyébe a humanizmus lép. Ez a kor legműveltebbjeinél háttérbe szorítja a keresztyénség fölfogását és lelkületét, ellenben érintetlenül hagyja az egyház szervezetét ós annak minden külsőségét. Ámde a görög-római műveltség 1 egszebb eredménye, amely erkölcsileg a legértékesebb, a stoicizmus. amelynek hideg fenségében csak kevesen tudnak mígnyugodni. Széles rétegek, gyer-