Emlékkönyv … a reformáció négyszázados évfordulója alkalmából (Budapest, 1918)

III. Országos jubiláris emlékünnepély Budapest székesfőváros közgyűlési termében

37 mekded kedélyek, sőt kiváló műveltségűek, de érzékeny lelkületűek, nem találhatnak ebben megnyugvást. Vigasztalóbb tanításokra van szükségük. Ebbe a korba esik a reformátorok föllépése: Lutheré, Melanchtoné, Zwinglié. Kálviné. Megértik korukat és koruk megérti őket. A reformátorok műveltségüknél fogva a humanistákhoz tartoznak, de lelkületük a keresztyénséghez köti őket. De nem az •egyháznak ama külső alakja előttük a lényeg, amely külső alakkal az a 16-ik század elején bír. A keresztyénség ősi forrásait tanulmányozzák, azokban ismerik meg a keresztyénség lényegét. A reformáció nem egyéb, mint törekvés a visszatérésre, a keresztyénséghez, a maga eredeti tisztaságában, úgy. amint az az evangéliumban Jézus tanításaiban eredeti közvetlenségében nyilatkozik. — Luther maga határozza meg így a reformációt, annak lényegét, mondván: „Az előbbi, az ősi egyház ragyog megint föl. mint a nap a felhők elmultával, amelyek mögött ott volt ugyan az a nap, csakhogy nem volt látható." Luther e mondásában meg van adva a Teformáció lényege. Vissza az evangéliumhoz, vissza a keresztyénség ősforrásához, vissza Jézus tanításaihoz. Ezekből áll a keresztyénség lényege. Ez az eszmény, amely magasztosságánál fogva az Isteni kijelentés erejével hat; ennek erejénél fogva válik az élet elvévé. Tudjuk, hogy Jézus szavai szerint mi a nagy parancsolat: Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből, — és szeressed felebarátodat, mint temagadat. Isten és felebarátaink iránt való szeretet a keresztyénség lényege. Abban, hogy a szeretet a legfőbb törvény, benne van a keresztyénség egész lényege, ama ősi eredeti Jézusi tisztaságában, Krisztusi magasztosságában. Ez az ősi egyház alapja. Ha tehát a reformáció célja nem volt egyéb, mint hogy az ősi egyház ragyogjon megint föl, mint a nap a felhők elmultával, amelyek mögött ott volt ugyan az a nap, csak hogy nem volt látható, akkor dacára annak a sok küzdelemnek, amelyet a reformátorok föllépése okozott, dacára annak a sok ellentétnek, a reformáció célja, törekvése nem más, mint egyetemessé tenni a felebaráti szeretetet. „A szeretet pedig miként az apostol mondja, hosszú tűrő. mindent elszível, mindent eltűr." Ha a reformációt így fogjuk föl. az a reformátorok föllépésével és a protestáns egyházak szervezkedéséve! nem ér véget; a