Emlékkönyv … a reformáció négyszázados évfordulója alkalmából (Budapest, 1918)

II. Istentisztelet az ágostai hitv. evangélikusok Deák-téri templomában

23 Ahova Jézus magához vonta három tanítványát: Pétert, Jakabot és Jánost. Csakhogy azok most más nevet viselnek: Luther. Zwingli, Kálvin. Magas hegyre mentek fel ők is: a Krisztuslátás fenséges begyére, mert csak ott változik el a gyarló ember előtt az Ür, hogy orcája ragyog, mint a nap, ruhája pedig, melybe öltözik, — minden ő tanítása, intése, igéje — fehér, mint a fényesség. Csak az evangéliomi hit dicsőséges magaslatán jelenik meg még egyszer Jézus mellett Mózes és Illés: a korlátozó törvény és a mélázó hit. Hogyne tört volna fel ennek láttára Péter lelkéből a boldog sóhajtás: Uram, jó nekünk itt lennünk, építsünk itt három hajlékot, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. Mintha csak a reformátorokat hallanók a lelki vívódás nehéz napjain, mikor még úgy szerették volna magukban egyesíteni a szabad istenfiúság, a korlátozó törvény és a magábamélyedő rajongás vallási háromságát. De előttük is felhangzott Isten igéjében a hatalmas égi szó: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, őt hallgassátok! És ők is arcra borultak, miként egykor az apostolok; hozzájuk is lehajolt az Ür, őket is megillette Jézus és mire megint felemelték szemeiket, ők sem láttak többé senki mást, csak egyedül Jézust. A Krisztus e meglátásával kezdődött a reformáció. Egyedül csak Jézust! Ez a reformációban újraéledt evangéliomi keresztyénség jelszava és követelménye, ha a vallásos lélek Istent, az igazságot és az üdvösséget keresi. I. Boruljon bár le durva bálvány előtt, vagy szálljon a lelke tisztult érzések szárnyain az egek egébe, — mindenkor Istenét keresi a föld embere. Istent kereste a bölcselkedés; Istent kereste a pogányság vallásos rajongása és játékos babonáskodása; Istent kereste a törvényvallások gyötrődése és a prófétalelkek álmodozása egyaránt. Mert az ember Isten nélkül nyugodt és békességes nem lehet soha. Hiszen az emberi lélek az Isten lelkének egy földrebocsátott élő lehelete, mely ép, egész, teljes csak akkor lehet, ha örök forrását, Istent megtalálta. Ehhez a mindig keresett, mindenütt kutatott, de soha meg nem talált Istenhez vezető útat mutatta meg Jézus. Nem szépen kigondolt tételek sorozatával, nem gyarló istenbizonyítékokkal, nem életszabályok szövevényes törvényeivel, hanem Istenben gyökerező élet dicsőségének példaadásával.