Emlékkönyv … a reformáció négyszázados évfordulója alkalmából (Budapest, 1918)

II. Istentisztelet az ágostai hitv. evangélikusok Deák-téri templomában

24 Az uz én kenyerem, hogy unnak akaratát cselekedjem, aki engemet elbocsátott! Ez az ő életének törvénye. Én és az Atya egy vagyunk! Ez az ő életének dicsősége. Jertek, kövessetek engemet! Ez az ő életének követelése. Az isteni és az emberi akarat és céltűzés egységében s ez egységből táplálkozó istenfiúsági öntudatban van az istenkeresés egyetlen bizonyos útja az ember számára. Jézus vallása egyenes út az Istenliez. Ösvénye Krisztuson át vezet az Örökkévalóhoz. Útmutatója az Isten igéje. Az evangéliomi hit kapocs és kötelék a mennyei Atya és földi gyermeke közt. Ε kapcsot az Isten igéjében Krisztus létesíti. Ezt értették meg a reformátorok Jézus amia mondásából: Én vagyok az út és senki sem mehet az Atyához, ha nem én általam! És ajkukról mélységes hitbeli buzgósággal tört fel a vallomás: Uram, kihez is mennénk mi máshoz, örök életnek beszéde vagyon tenálad! A reformáció tehát Krisztus követése és mint ilyen, öntudatos tiltakozás a közvetítők ellen. Ha a mennyei Atya és földi gyermeke egy a lelkületben, egy a törekvésben, egy az élet legszentebb céljaiban: akkor nem állhat közéjük semmiféle teremtett dolog a világon. Egyház és papság, zsinatok és dogmák, szentek és amulettek, szertartások és elégtételek, áldozások és fogadkozások s minden, de minden, ami Isten és ember lelkének összeborulása közé ékelődhetik, csak az egyesülésben rejlő üdvöt hátráltatja. Ki Istenét keresi, ne kövessen mást, csak egyedül Jézust. A reformáció a Krisztuslátás fenséges hegyére emelte fel a hívőt, ahol a törvény és a mélázó hit fölé emelkedik isteni élet szentségével a Megváltó. Fölötte újból megcsendült az égi szózat s azóta is hangzik hatalmasan, áthatón, mind maiglan: Ez amaz én szerelmes fiam,, akiben gyönyörködöm, öt hallgassátok! És az evangéliom egyházai 400 év óta a meggyőződés teljes lelkével hirdetik ezt az ií-tenigét; belekiáltják ma is e tépelődő, e tanácstalan, e babonás, e kishitű, e félrevezetett, e hamis próféták után járó, ez önmagát marcangoló világba: Ha Istent és benne az élet nyugalmának áldását meg akarod találni, óh ember, ne kövess mást, ne keress mást, ícsak egyedül Jézust.